Táppénz utáni böjt, talán így lehetne nevezni azt az állapotot, ami az elmúlt napokban volt jellemző.
Visszamész, ásítasz, fáj a fejed és csak vágyálom, hogy tegnap még annyit aludtál a Prücsökkel a karodban.
A valóság hirtelen rántja le az embert a földre: levelek, papírok, ügyiratok és email-ek hada várta már a felbukkanásom. Nem igazán kávézom, de aznap jól esett.
Három napon keresztül későn estem haza és még néha otthon is klimpíroztam, hiszen be kell hozni a lemaradást.
A hirtelen jött változást egy idő után bennem fel tudja váltani a jó érzés: az érzés, hogy kellesz, az érzés, hogy szükség van a tudásodra, az elismerő pillantás a nagyfőnöktől, amire már olyan rég vágytál, s habár semmit nem jelent, habár így is csak egy csavar vagy a gépezetben, azért jól tud esni.
Nem tudom, hogy miért csinálom. Sokszor elgondolkozom, hiszen sok mindentől veszi el az időt és az energiát ez az "önmegvalósítandósdi mókuskerék", amit már lassan 3-4 éve csinálok.
Kompenzáció? Kompenzálod, hogy nem vagy olyan szép, hogy annyiszor hallottad, hogy neked nem sikerülhet és mert annyiszor érezted magad utolsónak, mert annyi akadály került eléd, mikor mások csak elsétáltak melletted.
Önigazolás? Önigazolás, mert Te végig tudtad, hogy más vagy, hogy okos vagy, csak baromira nem tudta az ember lánya ezt kikommunikálni. Mert még mindig jobb akarsz lenni, mint az általános iskolás menő csaj, mert még mindig meg akarod mutatni az egyetemi tanárodnak, hogy nem volt igaza, mert még mindig az a gyerek vagy, aki bizonyítani akar a szüleinek.
Törtetés? Törtetsz, hogy a víz felszínén maradj, hogy te is ülhess a motorcsónakon. Nem kell, hogy a tiéd legyen a járgány, de legalább elmondhatod, hogy merre menjen szerinted. Mert kell a hely, mert kell a pénz, mert kell a biztonság. Mert vágysz rá.
Gyümölcs? A munka gyümölcse. Amit megszülsz, gyúrsz, formázol, tökéletesítesz és megdédelgetsz. Ami a Tiéd. Lehet, hogy csak egy kicsit, lehet, hogy csak egy része, de egy kicsit a Tiéd is, és ez felemel, táplál.
...és akárki, akármit mond ez jó érzés. Rohadt jó érzés. Ezért csináljuk. Azért a pillantásért, azért a kézfogásért, azért a megjegyzésért. Mert tölt, mert energiát ad, mert továbblendít. Mert értelmet ad annak a 8 -10 órának, amit azzal töltesz, hogy pénzt keress.
Persze, ha már TIME CHALENGE, akkor nézzük az érem másik oldalát. Az említett három napon egyik nap sem én mentem a gyerekért az oviba és a három napból csak egy nap főztem vacsorát. A szennyes újratöltődött, a konyha újra kezdte felvenni a múlt heti formáját.
Ember egyre kevesebb figyelmet kapott, ami egyenesen arányosan nőtt a TV-ben lévő focimeccsek nézettségével és a notebook akkumulátorának amortizálásával.
Akkor nézzük a mérleget :)
Anamnézis: Habár a munka nem egyszerű, hiszen én sem vagyok az, próbálom élvezni minden percét és jobbára arra törekszem, hogy minőségileg és ezáltal mennyiségileg is több legyen belőle.
Diagnózis: Laptop az ölemben este is, rájössz, hogy a focimeccsek háttérzajnak is borzasztóak, rájössz, hogy mennyire tud hiányozni a párod ölelése, muslinca a szemetes felett, amit kiteszel az ajtó elé, mindez megspékelve a lányod csodaszép buksijával, amit már csak akkor látsz, amikor már alszik.
Adaptáció: Cigánykereket vágsz a péntek délután beálltával, amit a családoddal töltesz, szombaton rom(lom)talanítasz és igyekszel pótolni mindent.
