2015. december 14., hétfő

A saját önmegvalósításom legmagasabb fokát én határozom meg!

Nem szeretem a politikát és nem is arról fog szólni az írás, de egy biztos, hogy alakítja az életünket, így száz százalékban soha nem tudunk elmenni mellette, hatással van a mindennapjainkra. 

Száz és száz írás született már abban a témában, hogy milyen dolgozó anyának lenni. Már mi is többször írtunk arról és beszélgettünk veletek abban a témában, hogy mit jelentenek a szerepek, melyeknek mind meg kell felelnünk.
Nap, mint nap belebotlunk azokba a kérdésekbe, hogy "Ki vagyok én?" , hogy "Mit tettem le az asztalra?" és hogy "Miért vagyok a világon? Mi határoz meg engem?" 

Hol van megírva az, hogy a Nő attól Nő, hogy 90-60-90- es méretekkel fantasztikus karriert fut be? 
Hol van az megírva, hogy a Nő attól Nő, hogy patyolat lakásban várja otthon a férjét a 3-4-5 ... gyerekkel az oldalán? 

Hol van az megírva, hogy a Nő csak az lehet, aki kipottyantott magából már pár gyereket? 
...és a kérdéseket sorolhatnám naphosszat, de nem teszem, mert tudom, hogy Ti is felteszitek magatoktól.

Szétszedik a házelnököt a magyar nők két napja, ki-ki a maga meggyőződése szerint támogatja őt, vagy alapít számomra őrületes akciókat, mely szerint negatív terhességi tesztek tonnáival akarják elönteni az irodáját. 

Katt: 


Én nem szeretném boncolgatni a nyilatkozatát, hiszen a férfiakra tett megjegyzései ugyanúgy elhangzottak már nők ezreinek a szájából, mint ahányan mondták már nekünk azt, hogy állítsuk meg a népességcsökkenést és hogy maradjunk a tűzhelynél. -
A különbség annyi, hogy a pasik nem szórják tele a hálót azzal, hogy nem tartják őket elég férfiasnak.
Mondjuk, akkor legyen férfiak:nők fifty:fifty a házelnök kritikája alapján.
Katt: 

Erre persze szeretett Ákosunk sem tért ki abban a nyilatkozatában, mely szerint a mi "fő feladatunk, hogy tartozzunk valakihez, hogy gyermeket szüljünk neki...."  - lehet, hogy veszített ezzel pár rajongót. 




De vegyük komolyabbra: 

Tény, a politika ma Magyarországon inkább a férfiak homokozója, mint a Nőké, ami pont elég dacra adhat okot a korunkbeli Nőknek. Nincs elég bölcsi, nincs elég óvoda, a családtámogatásunk vitathatatlanul fejlődőben van, viszont még mindig nem elegendő ahhoz, hogy meggyőződéssel álljon minden nő két lábbal a mosogatónál. A nemek közti esélyegyenlőség csak a mintacégeknél valósul meg, amiből vajmi kevés van kishazánkban, így ha sima alkalmazottként, közszolgálati dolgozóként tengődik az ember, akkor nem sokat érez a családbarát kifejezésből és álmodhat az egyenlő bérről, a feljebbjutás lehetőségéről. 

Amit én szeretnék az, hogy ne kelljen választanom a gyermekeim száma, születési ideje és a hivatástudatom között. Amit én szeretnék az, hogy ne legyen kérdés SENKINEK a fejében az, hogy engem miért teremtett ide a JóIsten: azért, hogy pár emberrel több legyen a Földön, vagy azért, hogy társadalmilag, gazdaságilag hasznos tagja lehessek ennek az országnak. 

Hiszem, hogy kellő rugalmassággal, megértéssel és több, nem kizsigerelt Nővel a vezetők között egyszer ebben az országban is elérünk arra a pontra, amikor megérti minden férfi és nő, hogy a kettő között nem kell (!) választani, vagy ha mégis, akkor JOGOM (!) van választani! 

Amint ez megvalósul, hiszem, hogy tovaszáll az igénye minden olyan nyilatkozattételnek, mint a mostani, hogy én is elhihessem, hogy mint Nő, az önmegvalósításom legmagasabb fokát én határozhatom meg! 


Fefine






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése