Magánrendelés. Kulturált környezet, minden ízléses, de a melletted várakozókat nem válogathatod meg. Na de milyen szép példája is egy ilyen helyszín a mai társadalmonak.
A tarifát nézve az ember arra gondol, hogy aki itt van, az eminens, tanult, jómódú páciens, - ez általában be is jön, rendszeres vendég vagyok az elmúlt időszakban. Egy órás csúszásban vagyunk, ami akár dühítő is lehetne, de ha nyitott szemmel-füllel jár az ember, akkor mindig történik valami izgi, mindig van egy kis csemege.
A kinti eső vészjóslóan kopog, míg várjuk a sorunkat. Minden 10. percben jön egy újabb páciens, aki tanácstalanul néz körbe üres széket keresve, hiszen a kinti idő nem éppen a legcsalogatóbb egy fagyira, hogy elüsse az ember azt az egy óra mínuszt az életéből.
Csivitelő gyerekek, kicsit izgatottak, kicsit elegük is van már. Az anyucik türelmesek.
Tök jó látni a harmadik gyermeket váró anyukát. 12 éves forma nagylány, 8 év körüli tesó, apa az ajtót támasztja, pocakban bízzunk benne már egy öcsi lapul. A nagylány kéri, hogy a fájó ujját simogassa, míg a kisebbik a térdén próbál egyensúlyozni a babamagazinnal. Látszik, hogy mennyire várja a kistestvért. Anyuka izeg-mozog, mert nem tudja hogyan tenni a kislányt az ölében a növekvő pocaktól.
Az ember nem is tudja, hogy hány keze lehet egy anyának, mennyi felé tud szakadni, hogy adhasson a gyermekeinek. Mindeközben apa csak nézi őket az ajtóból. Szerintem nagyon boldog.
Az ember nem is tudja, hogy hány keze lehet egy anyának, mennyi felé tud szakadni, hogy adhasson a gyermekeinek. Mindeközben apa csak nézi őket az ajtóból. Szerintem nagyon boldog.
Húszas évei végén járó kispapa szalad be a recepcióhoz. Receptért jött. Nem tudja a gyógyszer nevét, csak a lázas-szoptatós kismama kálváriáját meséli. Az egész rendelő segít: a tapasztalt anyukák magukon mutatják, hogy hogyan kell masszírozni a mellet, segítik, hogy milyen praktikákkal enyhítsen felesége terhein. Első babás pár. Látszik rajta a zavar, amit tíz nő együttes vadkeselyű- segítségáradata okoz neki, látszik az arcán, hogy a felét nem érti a tanácsoknak, s közben idegesen "csiszolja" telefonját, hátha az "A"- betűs gyógyszerre rálel a Google segítségével.
A szoptatás kemény dolog, végig kell küzdeni az első pár hetet. Szerencsére az orvos tudja, hogy kinek, milyen gyógyszer kell, így az ajtón belül, ahol szinte csak nőket láttam bemenni, most soron kívül egy kispapa tölt el vagy 10 percet.
Az antik óra kattog-kattog, már lassan 45 perce szívom magamba az itteni milliőt, mikor decens, ötvenes évei közepén járó elegáns nő lép be az ajtón. Mellémül, előveszi óriás okostelefonját és megkezdi a műszakot a rendelő falain belül. Még meg is irígyelném a makulátlanságát és a kemény üzlet asszony külsejét, ha egyszer csak nem szólalna meg, mikor ultrahangjára bekíséri az édesanyát a férj és a két kislány a várakozók közül. Izgatott az egész család, illedelmesen köszönnek az orvosnak és várják a képernyőn megjelenő csodát.
Az ajtó csukódásakor szomszédom hangosan megemlegeti, hogy nyilván a CSOK miatt jön a kis jövevény a családba.
Az ajtó csukódásakor szomszédom hangosan megemlegeti, hogy nyilván a CSOK miatt jön a kis jövevény a családba.
A váróterem minden tekintete rászegeződik, békés természetem ellenére igyekszem a legszúrósabb tekintetemmel ítélni el őt, amire azt a választ kapom, hogy ő "ezzel is" foglalkozik,- mármint a CSOK-kal.
Egy gyermek érkezése a legnagyobb csoda. Egy gyermek a szíved alatt a legnagyobb áldás. Erről nem jut eszedbe pénz, erről nem jut eszedbe az aktuálpolitika, erről nem jut eszedbe a haszon.
Egy csodás család belépve egy vizsgálóba a legszentebb dolog a világon,- én így érzem - és ezt nem szabad elfeledni akkor sem, ha a mi gyermekeink már kirepültek a szülői házból.
Boldog babavárást minden kedves olvasónknak,- legyen az az első, második, harmadik, negyedik ..... :-)
