Rólunk :)

Szia!

Nem az hajt minket, hogy megváltoztassunk, nem az motivál minket, hogy megfeleljünk, csak tesszük, amit a szívünk diktál, amit jónak érzünk és amit hasznosnak vélünk. 

Anyukák vagyunk, feleségek, szakmájukban elismert fiatal nők, akik változást akartak, akarnak maguk körül, körülötted, a világban.

Minden adott volt kezdetben: szakértelem, szív, tenni akarás, szociális érzékenység és sok tapasztalat. Kellett mellénk pár erős férfi, aki a magas röptű elképzeléseinket lehozták a földre, ennek az első lépcsőjét nézed most. 

Szervezett formában elindítottuk azt, amire mindig is vágytunk. Tenni érted, tenni a gyermekeidért, tenni a jövőért, közösséget építeni és segíteni.

A célunk, hogy szolgáltatásainkon és programjainkon keresztül egy olyan egymásra számítani tudó, jó hangulatú, tenni vágyó közösség jöjjön létre, ami együtt tud lépni a Székesfehérváron élő nőkért, családokért. 

Nehéz időket élünk, fontosak a kapcsolatok, a barátok, az a fajta támogatás, ami személyre szabottan neked érkezik.

Érezted már, hogy nem akarsz elmenni egy tanácsadóhoz, mert sznob, biztos nem lenne szimpi és egyébként majd csak lesz valahogy? 

Érezted már, hogy GYES- en töltött napjaid alatt nem tudsz szólni két értelmes szót sem senkihez? 

Érezted már, hogy senki nem érti, miért nem találsz munkát, vagy miért nem érzed magad jól a jelenlegi helyeden? 
Szeretnéd megbeszélni valakivel a gyerekekkel kapcsolatos problémákat, a Téged foglalkoztató ügyes-bajos dolgokat?

Oké, akkor most vegyél egy nagy levegőt és fogadd el, jó helyen jársz! 

Nézz körbe a blogon, nézz fel a Facebook oldalunkra, írj ránk, vedd fel velünk a kapcsolatot és légy részese a csodának! A Te csodádnak!

Kíváncsika vagyunk rád, a véleményedre, aminek hangot is adhatsz a blogon, vagy a Facebook-oldalunkon. Ha ötleted van, akkor írj ránk email-ben a fefine.fefine@gmail.com - on :) 
   Nagy ölelés! :-) 

A Fefine csapata

A saját önmegvalósításom legmagasabb fokát én határozom meg!

Nem szeretem a politikát és nem is arról fog szólni az írás, de egy biztos, hogy alakítja az életünket, így száz százalékban soha nem tudunk elmenni mellette, hatással van a mindennapjainkra. 

Száz és száz írás született már abban a témában, hogy milyen dolgozó anyának lenni. Már mi is többször írtunk arról és beszélgettünk veletek abban a témában, hogy mit jelentenek a szerepek, melyeknek mind meg kell felelnünk.
Nap, mint nap belebotlunk azokba a kérdésekbe, hogy "Ki vagyok én?" , hogy "Mit tettem le az asztalra?" és hogy "Miért vagyok a világon? Mi határoz meg engem?" 

Hol van megírva az, hogy a Nő attól Nő, hogy 90-60-90- es méretekkel fantasztikus karriert fut be? 

Hol van az megírva, hogy a Nő attól Nő, hogy patyolat lakásban várja otthon a férjét a 3-4-5 ... gyerekkel az oldalán? 

Hol van az megírva, hogy a Nő csak az lehet, aki kipottyantott magából már pár gyereket? 

...és a kérdéseket sorolhatnám naphosszat, de nem teszem, mert tudom, hogy Ti is felteszitek magatoktól.

Szétszedik a házelnököt a magyar nők két napja, ki-ki a maga meggyőződése szerint támogatja őt, vagy alapít számomra őrületes akciókat, mely szerint negatív terhességi tesztek tonnáival akarják elönteni az irodáját. 

Katt: 

Negatív terhességi tesztet Kövér Lászlónak!

Én nem szeretném boncolgatni a nyilatkozatát, hiszen a férfiakra tett megjegyzései ugyanúgy elhangzottak már nők ezreinek a szájából, mint ahányan mondták már nekünk azt, hogy állítsuk meg a népességcsökkenést és hogy maradjunk a tűzhelynél. -
A különbség annyi, hogy a pasik nem szórják tele a hálót azzal, hogy nem tartják őket elég férfiasnak.
Mondjuk, akkor legyen férfiak:nők fifty:fifty a házelnök kritikája alapján.

Katt: 

Kövér László beszéde

Erre persze szeretett Ákosunk sem tért ki abban a nyilatkozatában, mely szerint a mi "fő feladatunk, hogy tartozzunk valakihez, hogy gyermeket szüljünk neki...."  - lehet, hogy veszített ezzel pár rajongót. 

Kovács Ákos- interjú 

De vegyük komolyabbra: 

Tény, a politika ma Magyarországon inkább a férfiak homokozója, mint a Nőké, ami pont elég dacra adhat okot a korunkbeli Nőknek. Nincs elég bölcsi, nincs elég óvoda, a családtámogatásunk vitathatatlanul fejlődőben van, viszont még mindig nem elegendő ahhoz, hogy meggyőződéssel álljon minden nő két lábbal a mosogatónál. A nemek közti esélyegyenlőség csak a mintacégeknél valósul meg, amiből vajmi kevés van kishazánkban, így ha sima alkalmazottként, közszolgálati dolgozóként tengődik az ember, akkor nem sokat érez a családbarát kifejezésből és álmodhat az egyenlő bérről, a feljebbjutás lehetőségéről. 

Amit én szeretnék az, hogy ne kelljen választanom a gyermekeim száma, születési ideje és a hivatástudatom között. Amit én szeretnék az, hogy ne legyen kérdés SENKINEK a fejében az, hogy engem miért teremtett ide a JóIsten: azért, hogy pár emberrel több legyen a Földön, vagy azért, hogy társadalmilag, gazdaságilag hasznos tagja lehessek ennek az országnak. 

Hiszem, hogy kellő rugalmassággal, megértéssel és több, nem kizsigerelt Nővel a vezetők között egyszer ebben az országban is elérünk arra a pontra, amikor megérti minden férfi és nő, hogy a kettő között nem kell (!) választani, vagy ha mégis, akkor JOGOM (!) van választani! 

Amint ez megvalósul, hiszem, hogy tovaszáll az igénye minden olyan nyilatkozattételnek, mint a mostani, hogy én is elhihessem, hogy mint Nő, az önmegvalósításom legmagasabb fokát én határozhatom meg! 

Fefine

TIME CHALLENGE - böjt a szép napok után

Táppénz utáni böjt, talán így lehetne nevezni azt az állapotot, ami az elmúlt napokban volt jellemző. 

Visszamész, ásítasz, fáj a fejed és csak vágyálom, hogy tegnap még annyit aludtál a Prücsökkel a karodban. 

A valóság hirtelen rántja le az embert a földre: levelek, papírok, ügyiratok és email-ek hada várta már a felbukkanásom. Nem igazán kávézom, de aznap jól esett. 

Három napon keresztül későn estem haza és még néha otthon is klimpíroztam, hiszen be kell hozni a lemaradást. 

A hirtelen jött változást egy idő után bennem fel tudja váltani a jó érzés: az érzés, hogy kellesz, az érzés, hogy szükség van a tudásodra, az elismerő pillantás a nagyfőnöktől, amire már olyan rég vágytál, s habár semmit nem jelent, habár így is csak egy csavar vagy a gépezetben, azért jól tud esni. 

Nem tudom, hogy miért csinálom. Sokszor elgondolkozom, hiszen sok mindentől veszi el az időt és az energiát ez az "önmegvalósítandósdi mókuskerék", amit már lassan 3-4 éve csinálok. 

Kompenzáció? Kompenzálod, hogy nem vagy olyan szép, hogy annyiszor hallottad, hogy neked nem sikerülhet és mert annyiszor érezted  magad utolsónak,  mert annyi akadály került eléd, mikor mások csak elsétáltak melletted. 

Önigazolás? Önigazolás, mert Te végig tudtad, hogy más vagy, hogy okos vagy, csak baromira nem tudta az ember lánya ezt kikommunikálni. Mert még mindig jobb akarsz lenni, mint az általános iskolás menő csaj, mert még mindig meg akarod mutatni az egyetemi tanárodnak, hogy nem volt igaza, mert még mindig az a gyerek vagy, aki bizonyítani akar a szüleinek. 

Törtetés? Törtetsz, hogy a víz felszínén maradj, hogy te is ülhess a motorcsónakon. Nem kell, hogy a tiéd  legyen a járgány, de legalább elmondhatod, hogy merre menjen szerinted. Mert kell a hely, mert kell a pénz, mert kell a  biztonság. Mert vágysz rá. 

Gyümölcs? A munka gyümölcse. Amit megszülsz, gyúrsz, formázol, tökéletesítesz és megdédelgetsz. Ami a Tiéd. Lehet, hogy csak egy kicsit, lehet, hogy csak egy része, de egy kicsit a Tiéd is, és ez felemel, táplál. 

...és akárki, akármit mond ez jó érzés. Rohadt jó érzés. Ezért csináljuk. Azért a pillantásért, azért a kézfogásért, azért a megjegyzésért. Mert tölt, mert energiát ad, mert továbblendít. Mert értelmet ad annak a 8 -10 órának, amit azzal töltesz, hogy pénzt keress. 

Persze, ha már TIME CHALENGE, akkor nézzük az érem másik oldalát. Az említett három napon egyik nap sem én mentem a gyerekért az oviba és a három napból csak egy nap főztem vacsorát. A szennyes újratöltődött, a konyha újra kezdte felvenni a múlt heti formáját. 

Ember egyre kevesebb figyelmet kapott, ami egyenesen arányosan nőtt a TV-ben lévő focimeccsek nézettségével és a  notebook akkumulátorának amortizálásával. 

Akkor  nézzük a mérleget :)

Anamnézis: Habár a munka nem egyszerű, hiszen én sem vagyok az, próbálom élvezni minden percét és jobbára arra törekszem, hogy minőségileg és ezáltal mennyiségileg is több legyen belőle.

Diagnózis: Laptop az ölemben este is, rájössz, hogy a focimeccsek háttérzajnak is borzasztóak, rájössz, hogy mennyire tud hiányozni a párod ölelése, muslinca a szemetes felett, amit kiteszel az ajtó elé, mindez megspékelve a lányod csodaszép buksijával, amit már csak akkor látsz, amikor már alszik.

Adaptáció: Cigánykereket vágsz a péntek délután beálltával, amit a családoddal töltesz, szombaton rom(lom)talanítasz és igyekszel pótolni mindent. 

Time Challenge - ez az én formám ...

Mert  hogy majd minden nap írok, mi? 

Háhh! 

Szépen kezdődött a csütörtöki nap, ahogy szokott az lenni. Apucitól könnyes búcsú, elutazott 4 napra, majd jöhetett a reggeli kapkodás, öltözés, ovi, pékség, zöldséges (gyümölcsnap), meló, Excell, kiállítás, megafenevinnéelazegészet, majd nevetés, ebédidő. 

El is határoztam, hogy aznap, ha hazamegyek, akkor a Csillogó lakás tükrében vizsgálom meg, hogy a makulátlan fehér metlaki oltárán mit is áldoz fel a XXI. századi nő.

Na én semmit. Először is megkérdezném, hogy na ki az az idióta, akinek fehér taposója van otthon? Igen, én. Ki az az idióta, akinek fehér szőnyegei vannak otthon? Igen, én. Ki az az idióta, aki hosszú vörös hajjal, cipőben, pogácsatésztás kézzel szokott ott végigmenni egy nap harmadmagával azokon a korántsem csillogó kövecskéken? Igen! Én! 

No. A fentiek miatt néha tényleg el kell játszani otthon Hamupipőkét, de ez a nap nem a csütörtöki lett. 

Délben hazatángáztam az oviban /ovitól?/ lebetegedett gyerekkel, majd miután végignéztem rajta és a metlakin, nem volt kérdés a választás; egész nap összebújva meséztünk és rajzoltunk, szartunk a világra. Igen, csudajó kettesben és ezt hajlamos vagyok vagyok el-elfelejteni, mert mindig muszáj- na nem takarítani-, hanem írni, kicsit elmenni, dolgozni, húdefontos dolgokat elintézni,...... ilyenkor pedig látom, hogy ő a legfontosabb. Tényleg! 

Amikor csodálattal néz rád, amikor Te vagy neki minden, amikor lázasan esik a karjaid közé és Te csak nézed, hogy mennyit nőtt már. Hiszen csak most született .... 

Aznap délután eldöntöttem, hogy nem érdekel különösképpen semmi. Úgyis Ember nincs itthon, fenébe a háztartással, fenébe a munkával, fenébe mindennel.

Minden belefért a három napba: rajzmarathon otthon, barangolás a városban, közös sütés-főzés, mozizás, tornázás, közös nagy alvások, és megfizethetetlen, amikor hajnalban arra ébredsz, hogy a szádban van a lába. De nem baj, most valahogy nagyon jó ez is. 

Ez így ment minden nap. Bevallom és tudom, hogy gáz - de én nem főztem semmit. Rendeltünk, vagy nagyinál ebédeltünk. Nem akartam elvenni Tőle az időt. Az utolsó nap, mikor elmosogattam minden halmot és összepakolásztam, akkor is, inkább felkeltem hajnalban, hogy délelőtt már együtt gyúrjuk a csillivilli asztalon a tésztát.

Hogy ebben volt -e CHALLENGE? Igen, hónapokat pótoltunk be a lányommal kettesben.
Mi sínyli meg, ha 3-4 napig teszel rá a lakásra? TE! :)

Anamnézis: : A lányod egy csoda, minden percet élvezel vele és imádod, akkor is, ha néha lezsibbaszt!
Diagnózis: Barbie-fésű a segged alatt lefekvéskor, hajkupac és porcica a tükör alatt, teli-mosogató+kevés kiskanál kombináció, megspékelve a vetetlen ággyal, a teli szennyes tartóval és szemetessel.
Adaptáció: 4. napon hajnalban egyedül csinálsz meg mindent.

Fefine

TIME - CHALLENGE Bevezető rész: Ez vagyok én!

Ha lenne olyan, hogy Fefinebook, akkor a profilom az alábbi lenne:

Neve: Fefine

Beosztás: 8 (hol több) órás alkalmazott

Háztartásra jutó férfi száma: 1

Háztartásra jutó gyerekszám: 1

Igaz barátok száma: korlátozott

Jó ismerősök száma: határtalan

Társadalmi felelősségvállalásban: aktív

A mai nappal kezdve szeretném nektek bemutatni azt a dilemmát, amivel hiszem, hogy nem csak én küzdök. Elcsépelt tudom, hogy felsoroljam, hogy egy Nő hány és hány szerepet tölt be nem hogy életében, hanem egy nap is akár, éppen ezért nem teszem. Minden nap fennakadok valamely területén az életnek, ahol éppen nem tudok megfelelni vagy a saját, vagy a környezet, vagy a szutykos társadalmi elvárásoknak. 

Vagy a háztartás fut, vagy nem vagyok elég jó Nő, vagy szaranya, vagy egy karrierista picsa, vagy a családjáért mást semmibe vevő majom, vagy a Facebook-on csüngő hülyegyerek, vagy konyhatündér, vagy azt kapom, hogy "hú hogy csinálod, nekem is ilyen gyerek kell".... ,- hadd ne soroljam....

De egy tutihétszentség, hogy valami mindig kárt szenved. Ezt pedig nem lehet elsinkófálni, így elhatároztam, hogy a mai naptól leírom nektek azt, amit Ti is minden egyes nap éreztek és átéltek. Leírom azt, amit nagyanyáinknak nem kellett átélnie, mert a többgenerációs "kánaánban" ki tudták osztani egymás között azokat a feladatokat, amiket nekünk egyedül kell megoldanunk a munka mellett.
( Mielőtt azt mondjátok, hogy költözzek össze anyámmal, ki kell hogy jelentsem, inkább fusson a konyha ... )
Leírom azt, hogy mennyire tudja vagy nem egy tök átlag Nő megvalósítani magát a mindennapokban és hogy ezzel szemben hol is veszik el a sokaság között. 

Stílus: nagyjából ilyen. 

Bejegyzések száma: napi egy, - de lehet, hogy néha megcsúszom a fentiek okán .... 

Kérés: szólj be, írd le, hogy te hogyan csinálod, vagy nálad mi a helyzet!- attól, hogy itt én írok, nem én vagyok az etalon .... sőt! Tanítsatok!

Akkor a mai nappal induljon a TIME CHALLENGE A'LA FEFINE 

Jó szórakozást, jó botránkozást .... vagy ami jól esik ....

Szünidei kitekintő Anyu módra

Emlékeztek még a május-júniusra? ................. Én nem.

Volt egy évzáró, a gyerekek tök cukik voltak, könnycsepp  folyt anyák napján, cuki ajándékokat kaptak a kopogós cipők zsivaja közepette, a ballagóknak színes cerka jutott, az ott maradóknak csoki-ropi- rágógumi. Repült a csokor az óvó néninek a évi munkájáért,- remélem, egyszer én is kapok érte, de hát ez erre nem társadalmi elvárás.

Aztán azt hiszed, változik valami, de nem. Te mész tovább dolgozni, az ovi sem zár be hétfőtől, ügyelet van, vagy Mami van,- max. a logisztika módosul. Persze kiveszed a szabit, jól jönnek a hosszú hétvégék, de valahogy nem a legjobb. Visszasírod a középsulis időt, amit akkor úgy elfecséreltél, hiszen most mennyivel jobban tudnád hasznosítani: a gyerekkel bandáznál, meglátogatnád az ezer éve nem látott barátnőd a munkahelyén a kedvenc kapucsínójával, apucival csapnátok pár romantikus estét, megnéznéd azt a filmet, amin végül minden este elalszol a kimerültségtől és közben a mackóddal a kezedben dögönyöznéd a kis fürtöst, aki most mással tölti a napsütéses napokat.

Elmondanád neki, hogy nem azért nem vagy ott, mert nem akarsz, elmondanád, hogy tök jó lenne, ha veled ülhetne az irodában.

De nem teszed.

A Manócskához a bringával, mókával övezett nyári napokon Te ugyanolyan kifacsartan érsz haza és azt veszed észre, hogy a tornacsuka kicsi, az edző cipő kicsi, a zárt cipő szorít, a pulcsinak rövid az ujja, a gatya a bokáig ér és mikor a tanítónéni a kezedbe nyomja a szükséges listát csak ülsz. Karikás szemmel bevásárolsz a tecsóban, ahol minden olyan pocsék minőségű, hogy végül egyesével szerzed be inkább a csomagot, miközben a kocsiba tankolsz egy újabb adagot és hazamész főzni. 

Megígéred, hogy megkaphatja a rózsaszín Nike csukát, nehogy már neki ne legyen. Belekortyolsz a kávéba, majd a szombat egy őrült bevásárlással telik, hiszen másnapra nem hagyhatod, bár reméled, hogy néhány bevásárlóközpont a tanítás előtti napra használja fel a szabad vasárnapját. 

No comment….

Nőtt 10 centit a tökmag, aki ha ránézel, már inkább tökfej.

Csak úgy elröpült a két-három hónap. Azt látni a kreatív oldalakon, hogy már posztolgatják, hogy mikor esz aktuális a karácsonyi kézműves cuccok megosztogatása.

Őrület … és nem vársz semmi mást, mint hogy neked is legyen egy kis nyári szüneted, hogy azt a felhőtlenséget érezd, amit egykor nem értékeltél, és amire akkor a Te szüleid is biztosan vágytak!

Beszélj a gyerekkel!

A napokban szerencsém volt együtt tölteni két csodás napot egy kis nagylánnyal, vagy nagy kislánnyal,- ez ma már annyira meghatározatlan. 

Ha ránézek a mai 12-15 éves lányokra, akkor soha nem tudom eldönteni, hogy azontúl, hogy kamasz, mit is engedhetek meg magamnak. Ma már a 13 éves is 18 évesnek néz ki ( persze mindig van kivétel) - de akkora a nyomás a suliban a gyerekek között, hogy az idő előrehaladtával valahogy elvesznek a nőcis kinézet és a gyermeki ártatlanság kereszttüzében.

Virág 13 éves, kb. 180 centi, csodaszép arccal, gyönyörű hajzuhataggal, egzotikus ajkakkal. Adottságai végett, ha akarnánk sem tudnánk a gyermekosztályról öltöztetni, így a ruhái is azt sugallják, már nem vagyok gyerek. Az srácok megnézik az utcán, a lányok összesúgnak a háta mögött, a nők is méregetik, ahogy végigmegyünk az utcán. Jön egy helyes "ivarérett" pasi és megnézi, kacsint rá. Virág zavarba jön, nem tud ezzel mit kezdeni. 

Nézem a kortársait ( oké, csak találgatok, hogy ki-hány éves lehet kb.) és azt látom, hogy már mindenki vagy plázacica műcuccokkal, vagy kivarrt fekete hajú tetkóval, vagy alterek cigivel. Tudom, általánosítás, de komolyan,- ez az átlag. 

Az éjszakát átbeszéltük családról, fiúkról, suliról, dilemmákról és rájövök, hogy a szépsége az ártatlanságából (is) fakad. Érdeklik a fiúk, de nincs tisztában a járással-kapcsolattal-szerelemmel-szexszel kapcsolatos dolgokkal. Szereti a romantikus filmeket, (sajnos) sokat látott is már, de nem érti. 

A legfontosabb számára a család ... de nem tud velük mit kezdeni. Szeretne kitűnni, szeretne figyelmet, szeretne beszélni és megnyilvánulni, de nem tud. Nem tudja, hogy kell beszélgetni, beszélgetést kezdeményezni, megnyílni, elmesélni, megkérdezni.

Így a figyelem is kevés, a minőségi idő is kevés. 

Nem szereti a mozit, a közös filmes estéket, nem értékeli a mai modern ajándékokat.

Kérdésemre, hogy mi számít, csak annyit mondott, szeretném, ha figyelnének rám. Beszélgetni szeretnék,- mint most! Szeretném, ha akkor kaphatnék figyelmet, amikor kérem, és nem akkor, amikor sorra kerülök a film-Internet-munka-főzés- háztartás sokszögében. Neki nem kell laptop, elég a telefonja. Ő csak sétálni szeretne egy fagyival a napsütésben,- csak ne legyen olyan nagyon meleg.

Virág kérdez, én igyekszem válaszokat adni. Hirtelen a "modellből" egy kanapén, mackóval kezében kucorodó kislány lesz, aki hajnalban még mindig tág szemekkel élvezi azt a rázúduló energiát és

figyelmet, amit adok. Hirtelen én is kamasszá válok, amikor a régi szerelmeimről mesélek neki és elpirulok, amikor az első csókomról beszélek. 

Fura kapocs ez közöttünk és közben azon mélázom, hogy a lányommal is ilyen lesz a kapcsolatom, ha felnő. Csak remélem, hogy nem felejtem el benne a gyermeket látni. 

Hogy miért is mesélem ezt el nektek? 

A tanulság számomra az, hogy elfelejtjük, hogy a cuki dizájner ruhákba öltöztetett, Facebook-on posztolt nagylányok, igazából GYERMEKEK, gyermek lélekkel. Olyan kis lelkek, akik nem tudnak mit kezdeni azzal az anomáliával, amit a környezetük nyom rá és azzal a tapasztalatlansággal, és gyermeki ártatlansággal, ami bennük van. 

Beszélj vele! Beszélj a gyerekkel sokat! 

Ne azt kérdezd, hogy mi volt a suliban, hogy mi volt az ebéd? Ne azt kérdezd, hogy mit csinált ma! 

Mesélj neki magadról, mesélj neki történeteket a te életedből, ami beindítja nála a hangyát és beenged a saját világába és megismered Őt, a mindennapjait, a gondolatait! 

Hidd el, csodás élmény lesz, és közben te is fiatalodsz!

Beszélj a gyerekkel, hogy gyerek maradjon, hogy ne melletted, hanem Veled  maradjon! Ez a közös érdeketek! 

Fefine