A napokban szerencsém volt együtt tölteni két csodás napot egy kis nagylánnyal, vagy nagy kislánnyal,- ez ma már annyira meghatározatlan.
Ha ránézek a mai 12-15 éves lányokra, akkor soha nem tudom eldönteni, hogy azontúl, hogy kamasz, mit is engedhetek meg magamnak. Ma már a 13 éves is 18 évesnek néz ki ( persze mindig van kivétel) - de akkora a nyomás a suliban a gyerekek között, hogy az idő előrehaladtával valahogy elvesznek a nőcis kinézet és a gyermeki ártatlanság kereszttüzében.
Virág 13 éves, kb. 180 centi, csodaszép arccal, gyönyörű hajzuhataggal, egzotikus ajkakkal. Adottságai végett, ha akarnánk sem tudnánk a gyermekosztályról öltöztetni, így a ruhái is azt sugallják, már nem vagyok gyerek. Az srácok megnézik az utcán, a lányok összesúgnak a háta mögött, a nők is méregetik, ahogy végigmegyünk az utcán. Jön egy helyes "ivarérett" pasi és megnézi, kacsint rá. Virág zavarba jön, nem tud ezzel mit kezdeni.
Nézem a kortársait ( oké, csak találgatok, hogy ki-hány éves lehet kb.) és azt látom, hogy már mindenki vagy plázacica műcuccokkal, vagy kivarrt fekete hajú tetkóval, vagy alterek cigivel. Tudom, általánosítás, de komolyan,- ez az átlag.
Az éjszakát átbeszéltük családról, fiúkról, suliról, dilemmákról és rájövök, hogy a szépsége az ártatlanságából (is) fakad. Érdeklik a fiúk, de nincs tisztában a járással-kapcsolattal-szerelemmel-szexszel kapcsolatos dolgokkal. Szereti a romantikus filmeket, (sajnos) sokat látott is már, de nem érti.
A legfontosabb számára a család ... de nem tud velük mit kezdeni. Szeretne kitűnni, szeretne figyelmet, szeretne beszélni és megnyilvánulni, de nem tud. Nem tudja, hogy kell beszélgetni, beszélgetést kezdeményezni, megnyílni, elmesélni, megkérdezni.
Így a figyelem is kevés, a minőségi idő is kevés.
Nem szereti a mozit, a közös filmes estéket, nem értékeli a mai modern ajándékokat.
Kérdésemre, hogy mi számít, csak annyit mondott, szeretném, ha figyelnének rám. Beszélgetni szeretnék,- mint most! Szeretném, ha akkor kaphatnék figyelmet, amikor kérem, és nem akkor, amikor sorra kerülök a film-Internet-munka-főzés- háztartás sokszögében. Neki nem kell laptop, elég a telefonja. Ő csak sétálni szeretne egy fagyival a napsütésben,- csak ne legyen olyan nagyon meleg.
Virág kérdez, én igyekszem válaszokat adni. Hirtelen a "modellből" egy kanapén, mackóval kezében kucorodó kislány lesz, aki hajnalban még mindig tág szemekkel élvezi azt a rázúduló energiát és
figyelmet, amit adok. Hirtelen én is kamasszá válok, amikor a régi szerelmeimről mesélek neki és elpirulok, amikor az első csókomról beszélek.
Fura kapocs ez közöttünk és közben azon mélázom, hogy a lányommal is ilyen lesz a kapcsolatom, ha felnő. Csak remélem, hogy nem felejtem el benne a gyermeket látni.
Hogy miért is mesélem ezt el nektek?
A tanulság számomra az, hogy elfelejtjük, hogy a cuki dizájner ruhákba öltöztetett, Facebook-on posztolt nagylányok, igazából GYERMEKEK, gyermek lélekkel. Olyan kis lelkek, akik nem tudnak mit kezdeni azzal az anomáliával, amit a környezetük nyom rá és azzal a tapasztalatlansággal, és gyermeki ártatlansággal, ami bennük van.
Beszélj vele! Beszélj a gyerekkel sokat!
Ne azt kérdezd, hogy mi volt a suliban, hogy mi volt az ebéd? Ne azt kérdezd, hogy mit csinált ma!
Mesélj neki magadról, mesélj neki történeteket a te életedből, ami beindítja nála a hangyát és beenged a saját világába és megismered Őt, a mindennapjait, a gondolatait!
Hidd el, csodás élmény lesz, és közben te is fiatalodsz!
Beszélj a gyerekkel, hogy gyerek maradjon, hogy ne melletted, hanem Veled maradjon! Ez a közös érdeketek!
Fefine
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése