„Kocsitól kendőig kendőzetlenül”

Számtalan fajtája van ülni-állni- járni még nem tudó csemeténk hordozásának, számtalan

ellenzővel és követővel

„Jár a baba, jár…”,- csak előtte magamra kötlek, babakocsiba teszlek, mózeskosárba raklak,-
folytathatnánk így is a jól ismert mondókát. Nézzük meg a lehetséges módszereket és próbáljuk is
kivesézni őket!

MIBEN VAN A BABA?	ELŐNYÖK	HÁTRÁNYOK
Babakocsi	- véd melegben, hidegben, esőben, napsütésben, szélben - kényelmesen elfér benne a baba	- nehézkes vele a közlekedés - távol van a szülőtől a baba
Kenguru	- állandó kontaktus a szülővel - kényelmes	- a folyamatos ülés a még ülni nem tudó baba gerincét terheli
Kötős kenguru (mei tai)	- egyszerűbben felköthető a kendőnél és a kengurunál - mindkét szülő használhatja - nem meleg - közelség a szülővel - egyensúlyérzet fejlődését segíti elő	- nem tudjuk benne fektetni a babát - a gyermek nem tudja kiélni a mozgásigényét - a nagyobb babáknak nem jó a túlzott nyugalom
Hordozókendő	- praktikus az úton levő anyukáknak - testi közelség előnye - egyensúlyérzet fejlődését segíti elő - lehet benne szoptatni - praktikus a nagy hidegben, szélben	- a gyermek nem tudja kiélni a mozgásigényét - a nagyobb babáknak nem jó a túlzott nyugalom
Babaerszény	- nem meleg - nagyon egyszerű és kicsi	- egyvállas kialakítás - nagyobb babánál már kényelmetlen
Csővázas háti hordozó	- kiváló túrákhoz - nagy gyermekekhez is alkalmas, kényelmes	- túl nagy
Karikás kendnő	- függőlegesen és fektetve is lehet benne vinni a babát - könnyű kezelni - lehet benne szoptatni	- kevés helyen kapható - egyvállas, kényelmetlen lehet

A bőség kavalkádja, amit láthatunk, melyeken előszeretettel „boxolnak” a kismamák az előnyök és
hátrányok említésekor. A szakértői vélemények is mind-mind megoszlanak a témában. Lélektani és
ortopédiai szempontok állnak szemben egymással egy-egy eszközzel kapcsolatban, így a választás
súlya ránk marad.






Miután a kisbaba megszületik a szülők,- de főként a kismama- beállítódásán múlik, hogy az újszülött
körül milyen szokásrendszer alakul ki. Vannak anyák, akik az első otthon töltött  nap már a külön
kialakított gyermekszobában fektetik le szemük fényét, vannak akik saját szobájukban alakítanak ki
babasarkot, vannak, akik egy ágyban alszanak a gyerekkel.






Némely anya cumisüvegből etet, vannak, akik elvonulva szoptatják meg kisbabájukat és vannak, akik
ezt nyilvános helyen is megteszik.





Sok kismama a széltől is óvja a gyermekét és gügyög, vannak olyanok, akik már az első pillanattól kis felnőttként tekintenek gyermekükre és nem bánnak porcelánbabaként az aprósággal.


Ennek társadalmi, szociológiai és érzelmi okai egyaránt vannak,mely minden anyánál más és más, -
ezért nincs igazság, ezért nincs két egyforma gyerek, két egyforma szülő, két egyforma család.






Miért pont a baba hordozásával kapcsolatban értenének egyet a szülők? Nincs értelme kinézni egy-
egy hordozókendős kismamát, mikor mi a „szuperszónikus babakocsinkkal grasszálunk” a tömegben
és a „kendős anyukáknak” sem kell lelketlennek gondolniuk a maguk kényelmére is gondoló
„tologatós társaikat”.


Minden anya tisztában van saját gyermeke szükségletével, igényével és
tudja, hogy mi a legmegfelelőbb mindkettőjük számára!

Öngyógyítás első kézből

Sokszor halljuk, hogy az idegeskedés rámegy a szívedre, a túl sok stressz betegségeket okoz, a boldogtalanság miatt fogytam le és még sorolhatnám a végeláthatatlan okosságokat.

Egyre többen vagyunk azonban, akik megfogadjuk a tanácsokat és megpróbáljuk összekötni fejben életünk történéseit és egészségi állapotunkat, majd levonjuk ezeknek a következményeit.

Fáj a lábam, hiszen nyomja az egy számmal kisebb cipő! - milyen egyszerűen rámutatunk egy testi probléma külső eredetére.

De hogyan is menne ez a betegségeknél? Nagyjából ugyanígy. Testünk a színpada lelki és a bennünk rejlő tudatalattink folyamatainak. Problémáink kivetülnek testünkre, ami tanít minket, ami üzen nekünk, hogy mi kellene változtatnunk életünkön, mik azok, amik befolyásolják szeretteink, vagy sajátmagunk egészségét.

Számtalan könyv, tanulmány és internetes forrás segít minket eligazodni a lelki útvesztőkben és sok igazságra találunk az ott olvasottakban.

A folyamatot a következőképpen kell elképzelnünk:

Létezik a betegség, aminek van egy TESTI SZINT-je, ez az testrészünk, szervünk, ahol a problémát észleljük. A testi szint produkálja a TÜNETI SZINTET, ez mutatja a tünetet, amit észlelünk az adott területen. A felismert tünetet ezután fel kell oldani, ez a FELOLDÁS, ahol dolgoznunk kell a problémán és saját fejlődésünk útján szabadulunk meg a panaszoktól felszabadítva ezzel a testi szintet.

Lássunk egy mindennapi példát!

FEJFÁJÁS

Testi szint: fej
Tüneti szint:

1/ magas vérnyomás – általában szellemi munkát végzők körében alakul ki, akikre a nyomás fentről érkezik szó szerint a fejre. Ők, akik elhanyagolják a szívüket, mert a fejükre nehezedő súlyra összpontosítanak.
Hányszor mondtuk már, hogy zúg a fejünk , - ami a sok gondolatra, ötletre utal, amivel az egónkat biztosítottuk be? Hányszor mentünk már fejjel a falnak, ami túlzott hatalomvágyunkat jellemzi? Hányszor szállt már fejünkbe a dicsőség, mikor is a fájdalmunk hibás cselekedeteinkre mutatott rá?

2/alacsony vérnyomás - ami homályos gondolkodásra vall, amikor szemellenzőt teszünk magunk  elé és becsapjuk saját magunkat.

Mit is érzünk ilyenkor? Szédülünk, szédelgünk, hiszen magunkat is szédítjük valamivel.

Feldolgozás: Bíznunk kell az első benyomásunkban, és ami nem a fejünkhöz tartozik azt az annak megfelelő helyen kell feldolgoznunk. Éljük meg a szívünkkel, hasunkkal. Ahelyett, hogy a megoldásokat keresnénk, inkább találjuk meg azokat. Ahelyett, hogy túlértékeljük saját magunkat, és problémáinkat, inkább becsüljük saját személyünket, életünket. Szakítsunk az egyoldalúsággal! Fejlesszük a fantáziánkat! Ábrándozzunk, hogy ezzel is tehermentesítsük a fejünket!

 Azonban mindez ennyire egyszerű volna? Felcsapom a „fájdalom- szótárt” és megoldódik minden?

Nem, valóban nem ilyen egyszerű és feltehetőleg nem is gyógyulunk ki, hipp-hopp minden betegségünkből. Azonban tanulságként tökéletes és végiggondolva valóban felismerhetjük magunkban azokat a problémákat, amiket egy ilyen tanulmány írhat.

A legtöbb, amit megtehetünk mégis csak a sokat hangsúlyozott önkontroll, hogy ismerjük meg saját magunkat, ismerjük fel a határainkat és legyünk békében önmagunkkal. Hiszen mennyi problémától és ezáltal betegségtől óvhatjuk meg magunkat és szeretteinket!

 Forrás: Ruediger Dahlke: A betegség, mint szimbólum

Fuss, Forrest, fuss!

Futni igenis jó!

Valljuk be, mindannyian néztük már felhúzott szemöldökkel egy-egy Maratont teljesítő emberen és vegyes érzelmekkel a kényelmes autóból is néztünk már kocogó sorstársakat.

Az érzés valahogy mindig ugyanaz: egyszerre mi is szeretnénk ott futni, hogy a délelőtti mignon lemenjen rólunk és egyszerre vagyunk lusták lecserélni a cuki platform szandit a futócipőre azért, hogy kipirosodott, verejtékes arccal szembetalálkozzunk gazellatestű riválisunkkal a parkban.

A mai napig ott él bennünk az utálatos kép, mikor „kúper”- t kellett futni tesi órán, pedig mi a legújabb pletykákon éleztük a nyelvünket.

Tehát elindulni mindig a legnehezebb. Elővenni a melegítő nacit, felvenni a fent említett cipőt, és beállítani az Ipod-on a legpörgősebb számokat, hogy mégse legyünk „egyedül az úton”.

De miért jó futni? Azért mert:

-          fiatalon tart

-          fogyaszt

-          formálja az alakot

-          növeli a tüdőkapacitást

-          boldogsághormonokkal tölt el,- és azt szeretjük!

Első körben a legjobb, ha elhatározzuk, megtanulunk futni. Olyan egyszerűnek tűnik, de az első 200 méter után már általában ég az edzetlen tüdő.

Tervezzük meg, hogy egy héten hányszor és mikor akarunk futni, döntsük el, hogy egyedül szeretnénk, vagy beszerválunk egy társat is magunknak, és ami nagyon fontos, hogy szerezzünk be egy jóforma futócipőt!

 Nem utolsósorban számolnunk kell a legmeghatározóbb tényezővel, az időjárással. A legtöbbször kifogásként a túl meleg van, esik az eső, fúj a szél, fülledt az idő, lóg az eső lába, ami felmerül. Egy dolgot kell tudatosítanunk: a futáshoz nem megfelelő idő, hanem megfelelő öltözék kell!

Ne felejtsünk el soha sem bemelegíteni! Helyes légzéssel elkerülhetjük, hogy szúrjon az oldalunk. Végezzünk fej-,kar-, és vállkörzést, és nyújtsuk meg a comb és hátizmainkat is.

RAJT!!!

De ne teljes gőzzel! Elsősorban ne az intenzitásra „feküdjünk rá”, hanem az időtartamra. Az már szuper teljesítmény, ha például fél órán át egy ütemben tudunk kocogni. Azonban, ha ez még nem megy, nyugodtan tartsunk a kocogásban rövidebb gyalogló- szakaszokat, vagy fordítva. A lényeg, mint mindenkor: a fokozatosság.

 

Ha nem is futunk egyhuzamban több mint 3 évig,- akár a filmhős, Forrest Gump-, ha elértük a fél óra kocogás képességét, akkor növeljük az időtartamot és már gratulálhatunk magunknak!

Igen, megcsináltuk!

Fefine

Amit mindenki megfogad terhessége kezdetén, de nem úgy lesz:

Minden nap tornázni fogok Rubint Réka DVD- jére!

Elolvasom az összes babákról, szülésről, terhességről szóló könyvet!

Nem leszek türelmetlen a vizsgálatokra várva!

Nem leszek rosszul, amikor akció van a Plázában!

Mindent úgy teszek, ahogyan az orvos mondja!

Nem leszekcsoki - uborkafaló „anyahajó”!

Tuti kérek/ nem kérek fájdalomcsillapítót!

Nem ijedek meg az interneten terjengő rémtörténetektől! 

-          

Fefine

-          

-          

-          

-          

DuciAnyu gondolt egy nagyot, hogy kalóriát számol és akkor is belefogy a gatyájába, mielőtt jön a második gyerek.

Te is fogynál? Érdekel egy hétköznapi nő bűnözése, böjtölése, harca a mindennapokban,akkor kattints a linkre és lájkold az oldalt!

Olvadjanak a kilók a Fefine-nel :) 


Sztory a Facebook-on, mintaétrend és receptek hamarosan itt a blogon ;)

Kaszinó tojás

Ha már kaszinótojás, akkor gyors fotó és recept, hogy Ti is nyammoghassátok kedvetekre :-) 

Jelentem már nincs belőle, következő adag beígérve ;-)

Fogj 10 tojást, főzd jó sokáig, hűljön ki, aztán pucold meg.

Utána vágd félbe, óvatosan vedd ki a sárgáját és tedd egy tálkába.

Fogd a majonézt és nyomj belőle a sárgája mellé, aztán tedd ezt a mustárral is.

Ízesíts őrölt köménnyel, icipici sóval, borssal. 

Adj hozzá egy evőkanál tejfölt. 

( Ezt nem muszáj, én azért teszem hozzá, hogy krémesebb legyen a cucc. ) 

Reszelj fokhagymát bele ízlés szerint, vagy használj granulátumot.

Fogd és dolgozd össze egy villával, vagy turmixold össze. 

(Én villával szoktam, mert utálok mosogatni.)

Fogd az elkészült trutyit és egy kiskanállal, vagy ha menő szeretnél lenni, akkor habnyomóval rakd a kivájt fehérjékbe, szórd meg petrezselyemlevéllel, tedd tányérra és dugd a hűtőbe 1-2 órára. 

Itt nem állt órákig, mert kívánós a csapat, így is jó volt :-) 

Jó étvágyat :-) 

Húsvéti hangulat ....

Péntek .... húsvéti készülődés, pihi-szuszi, -tudom, ma mázlim van mert nem kell dolgozni. 

A hangulat a megszokott az alföldi kisvárosban: itt bicajjal megy az ember lánya a nagy szélben is a pékségbe, itt a gyerek egész nap rohangálhat a ház és a nappali között, és azok a semmittevő órák a géppel a kezedben egyszerre tűnnek megváltásnak, mert hallod a gondolatod a gyerekzsivaj mellett is- végre írhatok. Ez vagyok én: család, rend, nyugalom és sok-sok gondolat. 

Szeretem ezeket a napokat, mert kiszakít a mókuskerékből, mert a főtt sonka illatba burkolt készülődés felidéz annyi emléket. Pedig nem történik semmi, csak a hajtás tűnik 

el és a gondolatok tisztulnak le. 

Anyaságról, jövőről, munkáról, célról .... 

Fogom a legfrissebb Forbes -t, nézem a mosolygós, mai Nagyokat közülünk, - Nők közül.

Olvasok, közben keresem magam az anya lenni- sikeres lenni- önmagam lenni háromszögben, próbálom definiálni önmagam, majd nyugodt szívvel bevállalom, hogy én csinálom a kaszinótojást. 

Anyutól lestem el, nálunk nem maradhatott el sosem, hát itt hagyomány lesz. :)

Közben is agyalok? Ők is görnyednek a francia saláta felett? Biztosan. Ők is járják a rokonokat? Remélhetőleg. 

Én, ti, mi is ülünk majd a Forbes elején? Hát azt most így hirtelen kétlem, de a saját kis világunknak lehetünk a hősei. Playboy címlaplány a férjünknek, Babamagazin szereplő a gyereknek, Blikk címlaplány a szomszédnak, - ha akarunk ...