Öngyógyítás első kézből

Sokszor halljuk, hogy az idegeskedés rámegy a szívedre, a túl sok stressz betegségeket okoz, a boldogtalanság miatt fogytam le és még sorolhatnám a végeláthatatlan okosságokat.

Egyre többen vagyunk azonban, akik megfogadjuk a tanácsokat és megpróbáljuk összekötni fejben életünk történéseit és egészségi állapotunkat, majd levonjuk ezeknek a következményeit.

Fáj a lábam, hiszen nyomja az egy számmal kisebb cipő! - milyen egyszerűen rámutatunk egy testi probléma külső eredetére.

De hogyan is menne ez a betegségeknél? Nagyjából ugyanígy. Testünk a színpada lelki és a bennünk rejlő tudatalattink folyamatainak. Problémáink kivetülnek testünkre, ami tanít minket, ami üzen nekünk, hogy mi kellene változtatnunk életünkön, mik azok, amik befolyásolják szeretteink, vagy sajátmagunk egészségét.

Számtalan könyv, tanulmány és internetes forrás segít minket eligazodni a lelki útvesztőkben és sok igazságra találunk az ott olvasottakban.

A folyamatot a következőképpen kell elképzelnünk:

Létezik a betegség, aminek van egy TESTI SZINT-je, ez az testrészünk, szervünk, ahol a problémát észleljük. A testi szint produkálja a TÜNETI SZINTET, ez mutatja a tünetet, amit észlelünk az adott területen. A felismert tünetet ezután fel kell oldani, ez a FELOLDÁS, ahol dolgoznunk kell a problémán és saját fejlődésünk útján szabadulunk meg a panaszoktól felszabadítva ezzel a testi szintet.

Lássunk egy mindennapi példát!

FEJFÁJÁS

Testi szint: fej
Tüneti szint:

1/ magas vérnyomás – általában szellemi munkát végzők körében alakul ki, akikre a nyomás fentről érkezik szó szerint a fejre. Ők, akik elhanyagolják a szívüket, mert a fejükre nehezedő súlyra összpontosítanak.
Hányszor mondtuk már, hogy zúg a fejünk , - ami a sok gondolatra, ötletre utal, amivel az egónkat biztosítottuk be? Hányszor mentünk már fejjel a falnak, ami túlzott hatalomvágyunkat jellemzi? Hányszor szállt már fejünkbe a dicsőség, mikor is a fájdalmunk hibás cselekedeteinkre mutatott rá?

2/alacsony vérnyomás - ami homályos gondolkodásra vall, amikor szemellenzőt teszünk magunk  elé és becsapjuk saját magunkat.

Mit is érzünk ilyenkor? Szédülünk, szédelgünk, hiszen magunkat is szédítjük valamivel.

Feldolgozás: Bíznunk kell az első benyomásunkban, és ami nem a fejünkhöz tartozik azt az annak megfelelő helyen kell feldolgoznunk. Éljük meg a szívünkkel, hasunkkal. Ahelyett, hogy a megoldásokat keresnénk, inkább találjuk meg azokat. Ahelyett, hogy túlértékeljük saját magunkat, és problémáinkat, inkább becsüljük saját személyünket, életünket. Szakítsunk az egyoldalúsággal! Fejlesszük a fantáziánkat! Ábrándozzunk, hogy ezzel is tehermentesítsük a fejünket!

 Azonban mindez ennyire egyszerű volna? Felcsapom a „fájdalom- szótárt” és megoldódik minden?

Nem, valóban nem ilyen egyszerű és feltehetőleg nem is gyógyulunk ki, hipp-hopp minden betegségünkből. Azonban tanulságként tökéletes és végiggondolva valóban felismerhetjük magunkban azokat a problémákat, amiket egy ilyen tanulmány írhat.

A legtöbb, amit megtehetünk mégis csak a sokat hangsúlyozott önkontroll, hogy ismerjük meg saját magunkat, ismerjük fel a határainkat és legyünk békében önmagunkkal. Hiszen mennyi problémától és ezáltal betegségtől óvhatjuk meg magunkat és szeretteinket!

 Forrás: Ruediger Dahlke: A betegség, mint szimbólum