Fuss, Forrest, fuss!

Futni igenis jó!

Valljuk be, mindannyian néztük már felhúzott szemöldökkel egy-egy Maratont teljesítő emberen és vegyes érzelmekkel a kényelmes autóból is néztünk már kocogó sorstársakat.

Az érzés valahogy mindig ugyanaz: egyszerre mi is szeretnénk ott futni, hogy a délelőtti mignon lemenjen rólunk és egyszerre vagyunk lusták lecserélni a cuki platform szandit a futócipőre azért, hogy kipirosodott, verejtékes arccal szembetalálkozzunk gazellatestű riválisunkkal a parkban.

A mai napig ott él bennünk az utálatos kép, mikor „kúper”- t kellett futni tesi órán, pedig mi a legújabb pletykákon éleztük a nyelvünket.

Tehát elindulni mindig a legnehezebb. Elővenni a melegítő nacit, felvenni a fent említett cipőt, és beállítani az Ipod-on a legpörgősebb számokat, hogy mégse legyünk „egyedül az úton”.

De miért jó futni? Azért mert:

-          fiatalon tart

-          fogyaszt

-          formálja az alakot

-          növeli a tüdőkapacitást

-          boldogsághormonokkal tölt el,- és azt szeretjük!

Első körben a legjobb, ha elhatározzuk, megtanulunk futni. Olyan egyszerűnek tűnik, de az első 200 méter után már általában ég az edzetlen tüdő.

Tervezzük meg, hogy egy héten hányszor és mikor akarunk futni, döntsük el, hogy egyedül szeretnénk, vagy beszerválunk egy társat is magunknak, és ami nagyon fontos, hogy szerezzünk be egy jóforma futócipőt!

 Nem utolsósorban számolnunk kell a legmeghatározóbb tényezővel, az időjárással. A legtöbbször kifogásként a túl meleg van, esik az eső, fúj a szél, fülledt az idő, lóg az eső lába, ami felmerül. Egy dolgot kell tudatosítanunk: a futáshoz nem megfelelő idő, hanem megfelelő öltözék kell!

Ne felejtsünk el soha sem bemelegíteni! Helyes légzéssel elkerülhetjük, hogy szúrjon az oldalunk. Végezzünk fej-,kar-, és vállkörzést, és nyújtsuk meg a comb és hátizmainkat is.

RAJT!!!

De ne teljes gőzzel! Elsősorban ne az intenzitásra „feküdjünk rá”, hanem az időtartamra. Az már szuper teljesítmény, ha például fél órán át egy ütemben tudunk kocogni. Azonban, ha ez még nem megy, nyugodtan tartsunk a kocogásban rövidebb gyalogló- szakaszokat, vagy fordítva. A lényeg, mint mindenkor: a fokozatosság.

 

Ha nem is futunk egyhuzamban több mint 3 évig,- akár a filmhős, Forrest Gump-, ha elértük a fél óra kocogás képességét, akkor növeljük az időtartamot és már gratulálhatunk magunknak!

Igen, megcsináltuk!

Fefine