Péntek .... húsvéti készülődés, pihi-szuszi, -tudom, ma mázlim van mert nem kell dolgozni.
A hangulat a megszokott az alföldi kisvárosban: itt bicajjal megy az ember lánya a nagy szélben is a pékségbe, itt a gyerek egész nap rohangálhat a ház és a nappali között, és azok a semmittevő órák a géppel a kezedben egyszerre tűnnek megváltásnak, mert hallod a gondolatod a gyerekzsivaj mellett is- végre írhatok. Ez vagyok én: család, rend, nyugalom és sok-sok gondolat.
Szeretem ezeket a napokat, mert kiszakít a mókuskerékből, mert a főtt sonka illatba burkolt készülődés felidéz annyi emléket. Pedig nem történik semmi, csak a hajtás tűnik
el és a gondolatok tisztulnak le.
Anyaságról, jövőről, munkáról, célról ....
Fogom a legfrissebb Forbes -t, nézem a mosolygós, mai Nagyokat közülünk, - Nők közül.
Olvasok, közben keresem magam az anya lenni- sikeres lenni- önmagam lenni háromszögben, próbálom definiálni önmagam, majd nyugodt szívvel bevállalom, hogy én csinálom a kaszinótojást.
Anyutól lestem el, nálunk nem maradhatott el sosem, hát itt hagyomány lesz. :)
Közben is agyalok? Ők is görnyednek a francia saláta felett? Biztosan. Ők is járják a rokonokat? Remélhetőleg.
Én, ti, mi is ülünk majd a Forbes elején? Hát azt most így hirtelen kétlem, de a saját kis világunknak lehetünk a hősei. Playboy címlaplány a férjünknek, Babamagazin szereplő a gyereknek, Blikk címlaplány a szomszédnak, - ha akarunk ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése