Fejér megyei menyák, készüljetek! - Beszélgetés Pintye Hajnival...

A január első fele Fehérváron mindig az esküvő kiállításoktól hangos. Azoknak a nőknek, akik a Nagy Napjukat tervezik, ez az esemény olyan, mint szemezgetni a tételekből az államvizsga előtt, vagy látogatni a szülőszobákat a baba érkezése előtt. Mindannyian tudtuk már kislányként, hogy egy nap mi is fehérben szeretnénk állni a szeretteink előtt, hogy lássák, megtaláltuk életünk párját, aki mellett le szeretnénk élni az egész életünket.   

Jövő hétvégén a Novotel és a Hotel Magyar Király is megtelik azokkal a szolgáltatókkal, akik készek szebbé-teljesebbé tenni az esküvőnket. Január 14. és január 15. legyen a naptáradba vésve, ha menyasszony lettél és a menyegzőt tervezitek. 

A Novotel díszes kiállítói listáját már mindannyian megtekinthetjük az esemény oldalán. Bőven válogathatunk a kiállítók közül bármilyen szegmensére is keresünk még szolgáltatót a Nagy Napra. Sajnos a Magyar Király oldalán a mai napig nem látni az aktuális plakáton kívül információkat, ami legyen az ő bajuk azon túl, hogy meglehetősen bosszantó. Ettől függetlenül én biztosan ellátogatok mindkét helyre és erről be is számolok majd nektek. 

No de ne szaladjunk annyira előre, hiszen egy esküvő nem az a téma, ami mellett az ember lánya csak úgy elsiklik. Városunkban, ha csak nem külső helyszínt választ az ember lánya, az a bevett szokás, hogy a Hiemer- házban mondják ki a boldogító igen-t, majd a templomi szertartás után (már ha van) egy bérelt teremben / étteremben/ szállóban folytatódik a lagzi. Az, hogy ez páronként mennyire eltérő, az függ az anyagi lehetőségektől, a násznép nagyságától és a pár stílusától, ami azért egy elég széles palettát kíván meg a szolgáltatók részéről. Nem is csoda hát, ha esküvőszervezők hada jelent meg a piacon és egy valamire való szolgálatónak van már esküvő-specifikus terméke is. 

Menyasszonyként kapkodhatjuk a fejünket, és ha nem vigyázunk, egy fél garzon árába is kerülhet a lakodalmunk. Nem árt jól tájékozódni a témában és sok-sok menyasszony tapasztalatát megkérdezni. Erre pedig szuper helyre bukkantam, amit most be is mutatok nektek. 

Pintye Hajnit egyszerre sodorta elém az élet két helyről is, két hónapon belül- és hát a véletlenekben nem szokásom hinni. Ő az egyik admin-ja annak a csoportnak, ami a Fejér megyei menyasszonyokat tömöríti az egyik közösségi hálón. A vele való beszélgetés során pedig sorra derül ki, hogy miért is áldásos egy ilyen csoport tagjának lenni és milyen is Fejér megyében készülni a lagzinkra. Annyit elárulok, én már tag vagyok! 

P.H: 2016 februárjában lettem menyasszony, de nem kezdtük rögtön a tervezést, azzal vártunk júniusig. Ekkor kezdtük elküldeni az első e-maileket a szolgáltatóknak. Az esküvőnk idén nyáron lesz, már nagyon jól állunk a szervezéssel.

B.E.G.: Mik a tapasztalataid, nehéz szolgáltatót találni? Hogyan tudsz rátalálni a számodra megfelelőre? 

P.H.: Azok számára, akik a közelmúltban nem voltak vendégként esküvőn, vagy nincs hasonló szolgáltató az ismeretségi körükben, úgy gondolom, hogy nem könnyű a feladat. Azt tapasztalom, hogy rengeteg szolgáltató van, így a menyasszonyok és párjaik meglehetősen bizalmatlanok. Emiatt tartom jó dolognak, ha a szolgáltatók a webes megjelenésükön túl minél több referenciamunkát tesznek elérhetővé, hiszen mindenki ezt keresi. Emellett nagyon hasznosak az esküvőkiállítások is, mert a pároknak lehetőségük van személyesen is megismerkedni a szolgáltatókkal.
Nekünk nagyon egyszerű dolgunk volt a választásban, mivel 2015 őszén hivatalosak voltunk egy esküvőre, ami olyan nagy élmény volt számunkra, hogy a szolgáltatók zöme ugyanaz lesz, ami ott volt. A többiek a személyes ismeretségünkből kerültek ki.

B.E.G.: Akkor neked nagyon nagy szerencséd volt, de biztosan vannak olyan menyasszonyok is, akiknek maguknak kell, hogy felkutassák a számukra megfelelő kvalitású szolgáltatót. Inkább a megyében nézelődnek az arák szerinted, vagy Budapest felé veszik az irányt? 

P.H.: A csoportban azt tapasztalom, hogy a párok próbálnak arra törekedni, hogy olyan szolgáltatót találjanak, aki a megyében él. Nagyon fontos számukra, hogy pozitív visszajelzést kapjanak a többi menyasszonytól rájuk vonatkozólag. Én eddig pozitív értékeléseket olvastam a megyei szolgáltatókkal kapcsolatosan, így ha közülük választ valaki, nagy valószínűséggel nem fognak mellényúlni. A gond az, ha nincs kellő információjuk arról, hogy milyen sok szolgáltató is található a megyében.

B.E.G.: Annyiszor említetted már a lányokat a csoportban. Mesélj kérlek egy kicsit róluk! Miért döntöttél úgy, hogy létrehozod ezt a közösséget? Mi adta az indíttatást? 

P.H.: A csoport még friss, 2016. november 8-án hoztam létre. Tagja vagyok egy országos csoportnak, ami több ezer menyasszonyt ölel fel, s az idő folyamán ott megismertem néhány Fejér megyeit, akikkel sokat beszélgettem, hasznosabb tanácsokat tudtunk adni, mivel közel élünk egymáshoz. Tudtunk elérhető közelségben ruhaszalont, ékszerészt és egyéb szolgáltatót ajánlani. Ez adta az ötletet arra, hogy jó lenne egy olyan csoport a hálón, ahol csak a megyeiek vannak, hogy ténylegesen egymás segítségére lehessünk. Már több, mint 100- an vagyunk és egyre több pozitív visszajelzést kapok, fontossá is vált számomra ilyen rövid idő alatt. Az esküvőszervezés során számos olyan pont van, amikor negatív hatások érik a menyasszonyt, amikor már nyűgként éli meg a szervezést. Ennek főként anyagi, szolgáltatókkal kapcsolatos, vagy emberi okai vannak. Ezekben az időszakokban nagyon fontos egy olyan lelki támasz, amit ez a közösség adhat egy menyasszonynak.

B.E.G.: Ahogy beszélsz a csoportról, olyan egy kicsit, mint amikor a gyermekéről beszél az ember. Szeretettel, elfogultsággal, jövőbe vetett bizalommal. Mik a terveid arra az időszakra, amikor már férjhez mentél?

P.H.: Nagyon jó érzés nap, mint nap azt a sok pozitív visszajelzést olvasni, ami a csoportot övezi. Én csak alkottam egy linket, amit most emberek töltenek meg, aktívabbak, mint valaha is gondoltam volna, és szeretik, éltetik ezt a közösséget. A mindennapjaik részévé vált, ahogy nekem is. Sok embert ismerhettem meg általa, barátságok szövődtek és több esetben nem csak az esküvő, hanem az élet más területén is egymás segítségére lettünk. Idén a jelenlegi tagok nagy része férjhez megy, viszont továbbra is szeretném, ha jelen maradnánk egymásnak a Nagy Nap után is, már feleségként. Azonban fontos, hogy az új tagoknak is ugyanazt meg tudjuk adni, amit most nekünk van szerencsénk megélni.

Berdó Erika G.

Hasznos linkek:

Fejér megyei menyasszonyok    Katt ide!

Novotel esküvő kiállítás Katt ide!

Hotel Magyar Király esküvő kiállítás Katt ide!

Holnap reggeli útravaló

Filmeket nézünk, hogy azonosulni tudjunk legalább ideig-óráig egy-egy szereplővel, hogy megfejtsük jelen önmagunkat. Új ruhákat vásárolunk, hogy egy új stílusban végre azok legyünk, akiket évek óta keresünk.

Hajat festünk, minden hónapban más színűre, vagy fazonúra, vagy maradunk annál a régi megszokottnál, hisz ezek vagyunk mi - habár a tükörbe nézve ezt minden alkalommal visszautasítjuk.

Belenézel és nénit látsz a régi menő csaj helyett, háziasszonyt a  party királynő helyett, családanyát a szerető helyett és mindent, csak nem azt , amit te akarsz.

De hol vagyunk mi? Hol vesztünk el az önmagát kereső tini évek az önmegvalósító 20-as évek és a termékeny 30-as között? Hol rontottuk el? Rossz kalkulátort választottam azon a honlapon? Nem kellett volna dobni azt a pasit? Nem kellett volna férjhez mennem? Mi lett volna ha később jön a gyerek? Ha nem ezt a sulit választom? Ha egy kicsit többet tanultam volna? Ha egy kicsit kevesebbet molyoltam volna és inkább bulikba jártam volna?

Mind csak a "ha"-kezdetű mondatok.

Egyet fogadj el! Azt a döntést akkor, valamiért úgy tetted meg. Az a válasz, az a helyzet, az a cselekedet akkor, a legjobbnak bizonyult, akkor, abban az időben az volt a legjobb.

A kérdés nem az, hogy "mi lett volna, ha?" a kérdés az, hogy "mi lesz ma?".

Mit kezdek azzal, ami most áll a rendelkezésemre?
Ez a te utad, ez a te rejtvényed.
Nézz a tükörbe, rázd meg magad és indulj holnap reggel úgy a dolgodra, hogy igen, megcsinálom!!! Képes vagyok rá!


Vedd fel a kedvenc ruhádat, vasald ki a hajad, mondj pár bátorító szót a tükörnek, mosolyogj bele és mondd igen, ma megcsinálom! Ma megszólítom a srácot a folyosón, felveszem a magassarkút, beszólok a kolléganőmnek, aki piszkál, elkapom a pasim az előszobában, hogy tudja még mindig szeretem és és megcsinálom azt a tortát,- ha fene fenét eszik is!

Berdó Erika G.

Helló 2017!

Reggel a szétszerpentinezett szobában az jutott eszembe, hogy pár évvel ezelőtt milyen más is volt a január 1. Pezsgőgőzben ébredve, elfolyt sminkkel üdvözöltem az Újévet egy szétbulizott éjszaka után, a fogadalmam az volt, hogy nem iszom többet alkoholt - ez természetesen mindig megdőlt - és miután bedobtam egy óriás adag kávét két - három cigi mellett, amiről szintén megfogadtam, hogy abban az évben az lesz az utolsó doboz. 

A fentiek totális meghasonuláson mentek keresztül. Már a Szilveszter előtti nap felkészültem mindennel: lakás patent, kaja bekészítve, szemetet kivittük, mindent kölcsönadtunk-vettünk, lencse bekészítve és még egy színházi este is belefért. Gyerek nélkül, olyan felnőttesen.

A tegnapi nap négyesben telt. A Kicsi megtanult kúszni, a nagy megint rommá vert minket társasjátékban és az egész olyan fenemód tökéletes volt. A pezsgő márkája Süsü volt, a minimális smink este a lemosóval tűnt el az arcomról. Az arcról, ami annyi mindent látott és élt át 2016- ban, ami megint kicsit fakóbb, megint egy kicsit szarkalábasabb lett. Az arc, amit már négy kis Tappancs maszatol össze és aminek a bőre újabb vastagodáson ment keresztül, hiába a többezres krém.   

Már nem teszek fogadalmakat. Rájöttem, hogy tök felesleges. A fogadalmakat felváltotta a cél és a terv. A plátói vágyakat a közös megegyezés és a tisztelet. Valahogy ez jobban tetszik és hogy eredményesebb-e és járhatóbb-e , azt majd egy év múlva megírom. 

A szétszerpentinezett lakásban az üres üveg helyett csak az új karácsonyi játékok csörömpölnek és a leejtett villa a konyhában. 

Hogy mit kívánok Nektek 2017-re? 

Azt kívánom, hogy legyetek makk egészségesek, hogy az eddigi terveitek váljanak valósággá, a célszalagot szakítsátok át, a gyermekeitek igazán gyerekek tudjanak lenni, hogy a férjetek mellett NŐK lehessetek és hogy az ehhez szükséges kitartás és szorgalom soha ne hagyjon el benneteket! 

Kedves 2017! Már vártalak! Örülök, hogy itt vagy! 

Berdó Erika G.
Fefine  

Kamasz magány

Nagyon úgy tűnik, hogy kamaszként sem olyan egyszerű az élet.  Az élet kicsiben megjelenik minden nap 8 órában az iskola falai mögött. Elfogadás, először önmagunkat, aztán a másikat. Elfogadtatni azt, akik vagyunk. Megfelelni a társaknak, a tanároknak, a szülőknek és közben másra sem vágyik az ember, mint egy jó szóra, egy jó barátra. Kamasz szerzőnk írása.

Egy újabb nap, amit egyedül kell töltenem. Igazából nem is egyedül, pusztán úgy érzem, hogy láthatatlan vagyok. Minden reggel úgy ébredek fel, hogy reménykedek, hátha ez lesz az a nap, amikor megváltozik minden. 

Ma is beléptem az osztályterembe, köszöntem hangosan, de senki nem vette észre, hogy megérkeztem. Leültem a helyemre, átolvastam a fizikát, annak ellenére, hogy előző nap jól megtanultam mindent otthon. Volt rá időm, hiszen tegnap sem hívott el engem senki, sehova. Röpdogát írtunk és az óra végére ki is javította a tanár mindent. Én ötöst kaptam, de az osztály zömének rosszabbul sikerült. Többen is összesúgtak a hátam mögött, amiért nekem már megint azért lett ilyen jó az eredményem, mert nincs is életem a tanuláson kívül. Nem szóltam vissza semmit.

Én mindig próbálkozom. Tényleg. Ha látom, hogy valaki szomorú, mindig odamegyek hozzá, hátha tudok segíteni. Igyekszem barátkozni. Elvegyülni. Azonban volt, hogy megmondták, nekem nem akarják elmondani. 

Mikor az iskolába kerültem valahogy minden jobb volt, mindenki barátkozott mindenkivel, de azóta klikkek alakultak ki, különböző barátságok és az én egyetlen barátnőm elment az iskolából. Magam maradtam. 

Kémia órán pont ezen gondolkoztam, mikor a tanár kihívott felelni. Nem hallottam meg, csak amikor már mindenki engem szólongatott. Négyest kaptam, aminek hihetetlenül örültem, mert eddig hármasnál soha nem kaptam jobbat ebből a tantárgyból. 

Testnevelés órán párokban kellett röplabdázni. Persze nekem nem volt, ezért odamentem Andihoz, aki "bevállalt" engem, én pedig örömömben ugrálni kezdtem. Mindenki olyan furán nézett rá, hogy velem lesz egy párban, de mi jól éreztük magunkat. Szerintem ő is, bár óra után minden olyan volt, mint mindig. Egyedül ültem és csak a jegyzeteim voltak nekem. 

Hazafelé csak a tesi óra hangulata zakatolt bennem, otthon pedig elmeséltem, hogy milyen jó is volt végre valakivel nevetni, együtt lenni.

Remélem, egyszer lesznek barátaim az osztályban. 

Fefine

Élet a szülés után. Ki figyel Rád?

Amikor ott állsz a tükör előtt, vagy csak meredsz magad elé a fotelban ülve, felteszed a kérdést magadnak, hogy ezt akartad-e. Nem hallod a hangod, nem hallod a gondolataidat sem. Egy rajtra kész gépezet vagy, ami szusszanásra, sírásra indul, szükségleteket pásztáz és ellát. Ellát egyet, ellát kettőt, ellát mindent.

Persze nem maradéktalanul. Valami mindig hiányt szenved, amin tudsz még lelkizni is és közben figyeled a szomszédasszonyt, nézed azt a csinos nőt, akivel mindig összefutsz a boltban és értetlenkedve állsz azelőtt, hogy nekik miért megy jobban. 

Ma sem fésülködtél és még mindig a kinyúlt felső van rajtad. A lábad nem borotváltad egy hete, a szemöldököd kozmetikusért kiált, de legalább a szemed kihúztad, mert azt hiszed, valamit javít az összhatáson,  amikor hazaér a férjed. 

Elaludt. Arra gondolsz, hogy ő a legszebb angyal a világon. Mindent megér, minden fájdalmat, kellemetlenséget, minden átvirrasztott éjszakát és azt kívánod, hogy soha ne legyen vége. 

Csak kár, hogy ez a nap is csak 24 órából állt: ezalatt 16 órában ébren álltál szolgálatot, 4 órában éberen aludtál, a másik 4- ben pedig a család többi részére próbáltál figyelni. 

De Rád ki figyel? 

A jelenlegi gyakorlatban a szülésre a védőnő és (ha van) a szülésznő készít fel. Jársz minden hónapban méricskélni, pecsételni, vért adni, pecsételni, ultrahangra, pecsételni. Jön a védőnő, mikor csak tud, csekkolja a környezetet, a kókuszmatracot, a kelengyét, a papírjaid és megkérdezi, hogy hogy vagy,  jó esetben érdekli a lelkiállapotod. Bár ez nem evidencia. 

De mi van szülés után?

Kész vagy. Fáj, sajog, fáradt vagy, mindenki Rátok kíváncsi. De a többes szám csak azért, mert te vagy a baba kötelező tartozéka. Mint az aksi a telefonodban. Csak akkor foglalkozol vele, ha merül. Gyorsan adsz neki egy kis "löketet" , hogy működjön, mert álljon már készenlétben "azúristenit". 

Látogatók ezrei lepnek el, mindenki a kis szeretetcsomagot akarja, mindenki boldog, te pedig csak arra gondolsz, hogy ki fogja eltakarítani azt a sok poharat, vagy éppen azon rágódsz, hogy a totálisan reménytelen napirendednek ezennel totálisan befellegzett. 

Közben igazságtalannak tartasz minden ilyen gondolatot, hiszen közben ki vagy éhezve egy jó beszélgetésre, egy - egy felnőtt szóra, a társaságra, de a "hogyvagy"-része nem mindenki elé való, a sírás pedig nem illő, így egszerűen csak örülsz a jelenlétüknek.

Így maradnak a hosszú séták, a magányos percek, és a fürdő magányában elejtett könnyek. 

A védőnő még mindig jár. Gyerek él, mozog, eszik, nem eszik. Szopik. Hogyan, mennyit, mérleg, így tedd rá- úgy tedd rá. Nem baj, ha fáj, majd megszokod, majd megtanuljátok. Ne adj tápszert, miért adtál tápszert, miért adod fel. Jövő héten is érkezik, ma is itt van, három napja is itt volt. A konyhaajtót becsukod, mert nem volt idő mosogatni, csak nem akar bemenni. Majdcsak nem jön a GYIVI,

A kérdés, hogy hogyan érzed magad az elmarad. A lényeg az életfunkció, abból sem a tiéd. 

Bírja-e ezt az ember? Naná, hogy bírja. 

Mosolyogva csinálod? Többnyire. 

Bevallod a kétségeid és az érzéseid? Ritkán. 

Van -e élet a szülés után? Van hát, csak egy másik.
Szebb? Bizonyára!
Nehezebb? Sokkal!
Megéri! Meg hát! 

Akkor ér panaszkodni? 

Ér! Kell! Muszáj! Sírj! 

Berdó Erika G.

Szösszenet a váróteremből ... .

Magánrendelés. Kulturált környezet, minden ízléses, de a melletted várakozókat nem válogathatod meg. Na de milyen szép példája is egy ilyen helyszín a mai társadalmonak. 

A tarifát nézve az ember arra gondol, hogy aki itt van, az eminens, tanult, jómódú páciens, - ez általában be is jön, rendszeres vendég vagyok az elmúlt időszakban. Egy órás csúszásban vagyunk, ami akár dühítő is lehetne, de ha nyitott szemmel-füllel jár az ember, akkor mindig történik valami izgi, mindig van egy kis csemege. 

A kinti eső vészjóslóan kopog, míg várjuk a sorunkat. Minden 10. percben jön egy újabb páciens, aki tanácstalanul néz körbe üres széket keresve, hiszen a kinti idő nem éppen a legcsalogatóbb egy fagyira, hogy elüsse az ember azt az egy óra mínuszt az életéből. 

Csivitelő gyerekek, kicsit izgatottak, kicsit elegük is van már. Az anyucik türelmesek. 

Tök jó látni a harmadik gyermeket váró anyukát. 12 éves forma nagylány, 8 év körüli tesó, apa az ajtót támasztja, pocakban bízzunk benne már egy öcsi lapul. A nagylány kéri, hogy a fájó ujját simogassa, míg a kisebbik a térdén próbál egyensúlyozni a babamagazinnal. Látszik, hogy mennyire várja a kistestvért. Anyuka izeg-mozog, mert nem tudja hogyan tenni a kislányt az ölében a növekvő pocaktól.
Az ember nem is tudja, hogy hány keze lehet egy anyának, mennyi felé tud szakadni, hogy adhasson a gyermekeinek. Mindeközben apa csak nézi őket az ajtóból. Szerintem nagyon boldog. 

Húszas évei végén járó kispapa szalad be a recepcióhoz. Receptért jött. Nem tudja a gyógyszer nevét, csak a lázas-szoptatós kismama kálváriáját meséli. Az egész rendelő segít: a tapasztalt anyukák magukon mutatják, hogy hogyan kell masszírozni a mellet, segítik, hogy milyen praktikákkal enyhítsen felesége terhein. Első babás pár. Látszik rajta a zavar, amit tíz nő együttes vadkeselyű- segítségáradata okoz neki, látszik az arcán, hogy a felét nem érti a tanácsoknak, s közben idegesen "csiszolja" telefonját, hátha az "A"- betűs gyógyszerre rálel a Google segítségével. 

A szoptatás kemény dolog, végig kell küzdeni az első pár hetet. Szerencsére az orvos tudja, hogy kinek, milyen gyógyszer kell, így az ajtón belül, ahol szinte csak nőket láttam bemenni, most soron kívül egy kispapa tölt el vagy 10 percet. 

Az antik óra kattog-kattog, már lassan 45 perce szívom magamba az itteni milliőt, mikor decens, ötvenes évei közepén járó elegáns nő lép be az ajtón. Mellémül, előveszi óriás okostelefonját és megkezdi a műszakot a rendelő falain belül. Még meg is irígyelném a makulátlanságát és a kemény üzlet asszony külsejét, ha egyszer csak nem szólalna meg, mikor ultrahangjára bekíséri az édesanyát a férj és a két kislány a várakozók közül. Izgatott az egész család, illedelmesen köszönnek az orvosnak és várják a képernyőn megjelenő csodát.
Az ajtó csukódásakor szomszédom hangosan megemlegeti, hogy nyilván a CSOK miatt jön a kis jövevény a családba.

A váróterem minden tekintete rászegeződik, békés természetem ellenére igyekszem a legszúrósabb tekintetemmel ítélni el őt, amire azt a választ kapom, hogy ő "ezzel is" foglalkozik,- mármint a CSOK-kal. 

Egy gyermek érkezése a legnagyobb csoda. Egy gyermek a szíved alatt a legnagyobb áldás. Erről nem jut eszedbe pénz, erről nem jut eszedbe az aktuálpolitika, erről nem jut eszedbe a haszon.

Egy csodás család belépve egy vizsgálóba a legszentebb dolog a világon,- én így érzem - és ezt nem szabad elfeledni akkor sem, ha a mi gyermekeink már kirepültek a szülői házból. 

Boldog babavárást  minden kedves olvasónknak,- legyen az az első, második, harmadik, negyedik ..... :-) 

Kötelező gondoskodás a szülőkről

Ha elfogadja a parlament, akkor törvénybe iktatják a szülőkről való kötelező gondoskodást. 

Kötelezővé válhat a szülőkről való gondoskodás, amennyiben a beérkezett törvényjavaslatot elfogadja a parlament. A mai igazdasági helyzetben dilemmák elé állítja az embert a fenti törvényjavaslat.
A Ratkó- korszak gyermekei mára a nyugdíjas korosztályt érik el, azonban sem a nyugdíjbiztosítási rendszer, sem a gaztdasági környezet nem alkalmas arra, hogy szüleink segítség nélkül tudják fenntartani magukat. 

Az erre válaszként érkezett törvényjavaslat alapján gyermekeiknek kötelező lesz gondoskodniuk idős szüleikről, s ha ezt elmúlasztanák, szüleik jogi lépéseket is alkalmazhatnának ennek érdekében. 

A meglehetősen hézagos javaslat azonban nem szól arról, hogy mi van azokkal az idősekkel, akiknek nincsenek gyermekeik, illetve arról sem, ha a gyermek szűkös lehetőségei miatt nem tud eleget tenni kötelezettségének. 

A szülőkről való gondoskodás érték is egyben. Az, aki olyan családi környezetben szocializálódott, ahol ez természetes volt, ott nem lehet kérdéses ennek az igénye, azonban kérdéses, hogy az egyre erősödő családtámogatási rendszer elbírja -e ezt a terhet. 

De nézzük, miről kell gondoskodnia egy mai harmincas- negyvenes aktívan dolgozó házaspárnak:

- önellátás 

- saját gyermek: ellátás, ruháztatás, taníttatás

- saját gyermek jövőjére való takarékoskodás

- szülőkről való gondoskodás

- saját nyugdíjas éveikre való előtakarékosság

A sort lehetne folytatni azzal, hogy az ember vegyen házat, lakást, amibe férjenek bele mindannyian!

Nagyon nehéz a feladat, hiszen sok korosztálybeli támaszkodik még mindig szüleire, sokan ott is élnek még. Jelenleg az átlag nyugdíj 115 ezer Forint, ami - valljuk be - sokaknál meglehetősen kevesbbet mutat. Nehéz a feladat, holott a cél nemes és egyet is értünk vele. 

Így ennek szellemében a mai nap azzal indítalak benneteket munkába, hogy mielőtt megvennétek a tizedik felesleges cipőt a tavaszra, azt a pár ezer forintot tegyétek be a bankba!