Holnap reggeli útravaló

Filmeket nézünk, hogy azonosulni tudjunk legalább ideig-óráig egy-egy szereplővel, hogy megfejtsük jelen önmagunkat. Új ruhákat vásárolunk, hogy egy új stílusban végre azok legyünk, akiket évek óta keresünk.

Hajat festünk, minden hónapban más színűre, vagy fazonúra, vagy maradunk annál a régi megszokottnál, hisz ezek vagyunk mi - habár a tükörbe nézve ezt minden alkalommal visszautasítjuk.

Belenézel és nénit látsz a régi menő csaj helyett, háziasszonyt a  party királynő helyett, családanyát a szerető helyett és mindent, csak nem azt , amit te akarsz.

De hol vagyunk mi? Hol vesztünk el az önmagát kereső tini évek az önmegvalósító 20-as évek és a termékeny 30-as között? Hol rontottuk el? Rossz kalkulátort választottam azon a honlapon? Nem kellett volna dobni azt a pasit? Nem kellett volna férjhez mennem? Mi lett volna ha később jön a gyerek? Ha nem ezt a sulit választom? Ha egy kicsit többet tanultam volna? Ha egy kicsit kevesebbet molyoltam volna és inkább bulikba jártam volna?

Mind csak a "ha"-kezdetű mondatok.

Egyet fogadj el! Azt a döntést akkor, valamiért úgy tetted meg. Az a válasz, az a helyzet, az a cselekedet akkor, a legjobbnak bizonyult, akkor, abban az időben az volt a legjobb.

A kérdés nem az, hogy "mi lett volna, ha?" a kérdés az, hogy "mi lesz ma?".

Mit kezdek azzal, ami most áll a rendelkezésemre?
Ez a te utad, ez a te rejtvényed.
Nézz a tükörbe, rázd meg magad és indulj holnap reggel úgy a dolgodra, hogy igen, megcsinálom!!! Képes vagyok rá!


Vedd fel a kedvenc ruhádat, vasald ki a hajad, mondj pár bátorító szót a tükörnek, mosolyogj bele és mondd igen, ma megcsinálom! Ma megszólítom a srácot a folyosón, felveszem a magassarkút, beszólok a kolléganőmnek, aki piszkál, elkapom a pasim az előszobában, hogy tudja még mindig szeretem és és megcsinálom azt a tortát,- ha fene fenét eszik is!

Berdó Erika G.