Kamasz magány

Nagyon úgy tűnik, hogy kamaszként sem olyan egyszerű az élet.  Az élet kicsiben megjelenik minden nap 8 órában az iskola falai mögött. Elfogadás, először önmagunkat, aztán a másikat. Elfogadtatni azt, akik vagyunk. Megfelelni a társaknak, a tanároknak, a szülőknek és közben másra sem vágyik az ember, mint egy jó szóra, egy jó barátra. Kamasz szerzőnk írása.

Egy újabb nap, amit egyedül kell töltenem. Igazából nem is egyedül, pusztán úgy érzem, hogy láthatatlan vagyok. Minden reggel úgy ébredek fel, hogy reménykedek, hátha ez lesz az a nap, amikor megváltozik minden. 

Ma is beléptem az osztályterembe, köszöntem hangosan, de senki nem vette észre, hogy megérkeztem. Leültem a helyemre, átolvastam a fizikát, annak ellenére, hogy előző nap jól megtanultam mindent otthon. Volt rá időm, hiszen tegnap sem hívott el engem senki, sehova. Röpdogát írtunk és az óra végére ki is javította a tanár mindent. Én ötöst kaptam, de az osztály zömének rosszabbul sikerült. Többen is összesúgtak a hátam mögött, amiért nekem már megint azért lett ilyen jó az eredményem, mert nincs is életem a tanuláson kívül. Nem szóltam vissza semmit.

Én mindig próbálkozom. Tényleg. Ha látom, hogy valaki szomorú, mindig odamegyek hozzá, hátha tudok segíteni. Igyekszem barátkozni. Elvegyülni. Azonban volt, hogy megmondták, nekem nem akarják elmondani. 

Mikor az iskolába kerültem valahogy minden jobb volt, mindenki barátkozott mindenkivel, de azóta klikkek alakultak ki, különböző barátságok és az én egyetlen barátnőm elment az iskolából. Magam maradtam. 

Kémia órán pont ezen gondolkoztam, mikor a tanár kihívott felelni. Nem hallottam meg, csak amikor már mindenki engem szólongatott. Négyest kaptam, aminek hihetetlenül örültem, mert eddig hármasnál soha nem kaptam jobbat ebből a tantárgyból. 

Testnevelés órán párokban kellett röplabdázni. Persze nekem nem volt, ezért odamentem Andihoz, aki "bevállalt" engem, én pedig örömömben ugrálni kezdtem. Mindenki olyan furán nézett rá, hogy velem lesz egy párban, de mi jól éreztük magunkat. Szerintem ő is, bár óra után minden olyan volt, mint mindig. Egyedül ültem és csak a jegyzeteim voltak nekem. 

Hazafelé csak a tesi óra hangulata zakatolt bennem, otthon pedig elmeséltem, hogy milyen jó is volt végre valakivel nevetni, együtt lenni.

Remélem, egyszer lesznek barátaim az osztályban. 

Fefine

Élet a szülés után. Ki figyel Rád?

Amikor ott állsz a tükör előtt, vagy csak meredsz magad elé a fotelban ülve, felteszed a kérdést magadnak, hogy ezt akartad-e. Nem hallod a hangod, nem hallod a gondolataidat sem. Egy rajtra kész gépezet vagy, ami szusszanásra, sírásra indul, szükségleteket pásztáz és ellát. Ellát egyet, ellát kettőt, ellát mindent.

Persze nem maradéktalanul. Valami mindig hiányt szenved, amin tudsz még lelkizni is és közben figyeled a szomszédasszonyt, nézed azt a csinos nőt, akivel mindig összefutsz a boltban és értetlenkedve állsz azelőtt, hogy nekik miért megy jobban. 

Ma sem fésülködtél és még mindig a kinyúlt felső van rajtad. A lábad nem borotváltad egy hete, a szemöldököd kozmetikusért kiált, de legalább a szemed kihúztad, mert azt hiszed, valamit javít az összhatáson,  amikor hazaér a férjed. 

Elaludt. Arra gondolsz, hogy ő a legszebb angyal a világon. Mindent megér, minden fájdalmat, kellemetlenséget, minden átvirrasztott éjszakát és azt kívánod, hogy soha ne legyen vége. 

Csak kár, hogy ez a nap is csak 24 órából állt: ezalatt 16 órában ébren álltál szolgálatot, 4 órában éberen aludtál, a másik 4- ben pedig a család többi részére próbáltál figyelni. 

De Rád ki figyel? 

A jelenlegi gyakorlatban a szülésre a védőnő és (ha van) a szülésznő készít fel. Jársz minden hónapban méricskélni, pecsételni, vért adni, pecsételni, ultrahangra, pecsételni. Jön a védőnő, mikor csak tud, csekkolja a környezetet, a kókuszmatracot, a kelengyét, a papírjaid és megkérdezi, hogy hogy vagy,  jó esetben érdekli a lelkiállapotod. Bár ez nem evidencia. 

De mi van szülés után?

Kész vagy. Fáj, sajog, fáradt vagy, mindenki Rátok kíváncsi. De a többes szám csak azért, mert te vagy a baba kötelező tartozéka. Mint az aksi a telefonodban. Csak akkor foglalkozol vele, ha merül. Gyorsan adsz neki egy kis "löketet" , hogy működjön, mert álljon már készenlétben "azúristenit". 

Látogatók ezrei lepnek el, mindenki a kis szeretetcsomagot akarja, mindenki boldog, te pedig csak arra gondolsz, hogy ki fogja eltakarítani azt a sok poharat, vagy éppen azon rágódsz, hogy a totálisan reménytelen napirendednek ezennel totálisan befellegzett. 

Közben igazságtalannak tartasz minden ilyen gondolatot, hiszen közben ki vagy éhezve egy jó beszélgetésre, egy - egy felnőtt szóra, a társaságra, de a "hogyvagy"-része nem mindenki elé való, a sírás pedig nem illő, így egszerűen csak örülsz a jelenlétüknek.

Így maradnak a hosszú séták, a magányos percek, és a fürdő magányában elejtett könnyek. 

A védőnő még mindig jár. Gyerek él, mozog, eszik, nem eszik. Szopik. Hogyan, mennyit, mérleg, így tedd rá- úgy tedd rá. Nem baj, ha fáj, majd megszokod, majd megtanuljátok. Ne adj tápszert, miért adtál tápszert, miért adod fel. Jövő héten is érkezik, ma is itt van, három napja is itt volt. A konyhaajtót becsukod, mert nem volt idő mosogatni, csak nem akar bemenni. Majdcsak nem jön a GYIVI,

A kérdés, hogy hogyan érzed magad az elmarad. A lényeg az életfunkció, abból sem a tiéd. 

Bírja-e ezt az ember? Naná, hogy bírja. 

Mosolyogva csinálod? Többnyire. 

Bevallod a kétségeid és az érzéseid? Ritkán. 

Van -e élet a szülés után? Van hát, csak egy másik.
Szebb? Bizonyára!
Nehezebb? Sokkal!
Megéri! Meg hát! 

Akkor ér panaszkodni? 

Ér! Kell! Muszáj! Sírj! 

Berdó Erika G.

Szösszenet a váróteremből ... .

Magánrendelés. Kulturált környezet, minden ízléses, de a melletted várakozókat nem válogathatod meg. Na de milyen szép példája is egy ilyen helyszín a mai társadalmonak. 

A tarifát nézve az ember arra gondol, hogy aki itt van, az eminens, tanult, jómódú páciens, - ez általában be is jön, rendszeres vendég vagyok az elmúlt időszakban. Egy órás csúszásban vagyunk, ami akár dühítő is lehetne, de ha nyitott szemmel-füllel jár az ember, akkor mindig történik valami izgi, mindig van egy kis csemege. 

A kinti eső vészjóslóan kopog, míg várjuk a sorunkat. Minden 10. percben jön egy újabb páciens, aki tanácstalanul néz körbe üres széket keresve, hiszen a kinti idő nem éppen a legcsalogatóbb egy fagyira, hogy elüsse az ember azt az egy óra mínuszt az életéből. 

Csivitelő gyerekek, kicsit izgatottak, kicsit elegük is van már. Az anyucik türelmesek. 

Tök jó látni a harmadik gyermeket váró anyukát. 12 éves forma nagylány, 8 év körüli tesó, apa az ajtót támasztja, pocakban bízzunk benne már egy öcsi lapul. A nagylány kéri, hogy a fájó ujját simogassa, míg a kisebbik a térdén próbál egyensúlyozni a babamagazinnal. Látszik, hogy mennyire várja a kistestvért. Anyuka izeg-mozog, mert nem tudja hogyan tenni a kislányt az ölében a növekvő pocaktól.
Az ember nem is tudja, hogy hány keze lehet egy anyának, mennyi felé tud szakadni, hogy adhasson a gyermekeinek. Mindeközben apa csak nézi őket az ajtóból. Szerintem nagyon boldog. 

Húszas évei végén járó kispapa szalad be a recepcióhoz. Receptért jött. Nem tudja a gyógyszer nevét, csak a lázas-szoptatós kismama kálváriáját meséli. Az egész rendelő segít: a tapasztalt anyukák magukon mutatják, hogy hogyan kell masszírozni a mellet, segítik, hogy milyen praktikákkal enyhítsen felesége terhein. Első babás pár. Látszik rajta a zavar, amit tíz nő együttes vadkeselyű- segítségáradata okoz neki, látszik az arcán, hogy a felét nem érti a tanácsoknak, s közben idegesen "csiszolja" telefonját, hátha az "A"- betűs gyógyszerre rálel a Google segítségével. 

A szoptatás kemény dolog, végig kell küzdeni az első pár hetet. Szerencsére az orvos tudja, hogy kinek, milyen gyógyszer kell, így az ajtón belül, ahol szinte csak nőket láttam bemenni, most soron kívül egy kispapa tölt el vagy 10 percet. 

Az antik óra kattog-kattog, már lassan 45 perce szívom magamba az itteni milliőt, mikor decens, ötvenes évei közepén járó elegáns nő lép be az ajtón. Mellémül, előveszi óriás okostelefonját és megkezdi a műszakot a rendelő falain belül. Még meg is irígyelném a makulátlanságát és a kemény üzlet asszony külsejét, ha egyszer csak nem szólalna meg, mikor ultrahangjára bekíséri az édesanyát a férj és a két kislány a várakozók közül. Izgatott az egész család, illedelmesen köszönnek az orvosnak és várják a képernyőn megjelenő csodát.
Az ajtó csukódásakor szomszédom hangosan megemlegeti, hogy nyilván a CSOK miatt jön a kis jövevény a családba.

A váróterem minden tekintete rászegeződik, békés természetem ellenére igyekszem a legszúrósabb tekintetemmel ítélni el őt, amire azt a választ kapom, hogy ő "ezzel is" foglalkozik,- mármint a CSOK-kal. 

Egy gyermek érkezése a legnagyobb csoda. Egy gyermek a szíved alatt a legnagyobb áldás. Erről nem jut eszedbe pénz, erről nem jut eszedbe az aktuálpolitika, erről nem jut eszedbe a haszon.

Egy csodás család belépve egy vizsgálóba a legszentebb dolog a világon,- én így érzem - és ezt nem szabad elfeledni akkor sem, ha a mi gyermekeink már kirepültek a szülői házból. 

Boldog babavárást  minden kedves olvasónknak,- legyen az az első, második, harmadik, negyedik ..... :-) 

Kötelező gondoskodás a szülőkről

Ha elfogadja a parlament, akkor törvénybe iktatják a szülőkről való kötelező gondoskodást. 

Kötelezővé válhat a szülőkről való gondoskodás, amennyiben a beérkezett törvényjavaslatot elfogadja a parlament. A mai igazdasági helyzetben dilemmák elé állítja az embert a fenti törvényjavaslat.
A Ratkó- korszak gyermekei mára a nyugdíjas korosztályt érik el, azonban sem a nyugdíjbiztosítási rendszer, sem a gaztdasági környezet nem alkalmas arra, hogy szüleink segítség nélkül tudják fenntartani magukat. 

Az erre válaszként érkezett törvényjavaslat alapján gyermekeiknek kötelező lesz gondoskodniuk idős szüleikről, s ha ezt elmúlasztanák, szüleik jogi lépéseket is alkalmazhatnának ennek érdekében. 

A meglehetősen hézagos javaslat azonban nem szól arról, hogy mi van azokkal az idősekkel, akiknek nincsenek gyermekeik, illetve arról sem, ha a gyermek szűkös lehetőségei miatt nem tud eleget tenni kötelezettségének. 

A szülőkről való gondoskodás érték is egyben. Az, aki olyan családi környezetben szocializálódott, ahol ez természetes volt, ott nem lehet kérdéses ennek az igénye, azonban kérdéses, hogy az egyre erősödő családtámogatási rendszer elbírja -e ezt a terhet. 

De nézzük, miről kell gondoskodnia egy mai harmincas- negyvenes aktívan dolgozó házaspárnak:

- önellátás 

- saját gyermek: ellátás, ruháztatás, taníttatás

- saját gyermek jövőjére való takarékoskodás

- szülőkről való gondoskodás

- saját nyugdíjas éveikre való előtakarékosság

A sort lehetne folytatni azzal, hogy az ember vegyen házat, lakást, amibe férjenek bele mindannyian!

Nagyon nehéz a feladat, hiszen sok korosztálybeli támaszkodik még mindig szüleire, sokan ott is élnek még. Jelenleg az átlag nyugdíj 115 ezer Forint, ami - valljuk be - sokaknál meglehetősen kevesbbet mutat. Nehéz a feladat, holott a cél nemes és egyet is értünk vele. 

Így ennek szellemében a mai nap azzal indítalak benneteket munkába, hogy mielőtt megvennétek a tizedik felesleges cipőt a tavaszra, azt a pár ezer forintot tegyétek be a bankba! 

CSOK - olom kezeit .... avagy mibe fáj a 3 gyerek? _ 1. rész

Anyukák rémálma vagy éppen álma volt a CSOK ( Családok Otthonteremtési Kedvezménye ) bevezetése. A cél  szentesíti az eszközt: 10 millió ajcsiba a 3 "új" magyar porontyért és még 10-et adunk részletre, hogy megvehesd álmaid házát.

A kép idilli: minden szerelmes álma az, hogy jöjjön A Jótündér, aki 10 misit ad ajándékba, majd 10-re azt mondja, majd visszaadod, ha megvan a kacsalábon forgó palota. A palotát berendezed a legjobb "ikejás" bútorokkal, felszögeled a falra a családi album felét, a kertedben rózsalugast ültetsz és egy  jól irányzott vakáció után jöhetnek is sorban a trónörökösök,- legalább három....

Apa eljár dolgozni, anya reggelit csomagol, meleg vacsorával vár, közben baromi jól néz ki,-  és a három jólfésült, H&M-es ruhákba öltöztetett, mosolygós gyerek a megérdemelt kiskutyával játszik a 10 centisre vágott fűben.

Majd jön a nagy magyar valóság. Mennyibe is fog kerülni az a három gyerek? Mennyit kell kiköhögnöm a Jótündérnek havonta? Mi az, amire nem gondolok még?

Mi a teljesség igénye nélkül, de pontba szedtük neked:

1. Az első gyereknél beszerzel mindent, amit jó eséllyel tudsz hasznosítani a többinél is.

- Kiságy, pelenkázó

- Szekrény

- Babakocsi

- Ülés

- Tisztálkodási szerek, berendezések

- Apróságok

- Ruhák

Van egy csomó dolog, amit nem sorolunk fel. Google a barátunk: nézz meg egy babakelengye listát és rögtön sokkot kapsz. Az első gyereknél tuti elköltesz 400ezer Forint körül, mire van hol, miben és hogyan aludnia, élniie a kis jövevénynek. 

Az összeg persze a csillagos egeket is verheti, amennyiben nem gazdálkodsz okosan, vagy a csúcsminőségre utazol. Pár örökölt holmi, vagy a bizományik viszont a legjobb barátaid lehetnek ebben az időszakban.

A második - harmadik gyereknél már könnyebb dolgod van valamelyest, hiszen sok mindent megörökölhetnek egymástól. Persze, ha a kiságyat át kell adnia a tesónak, akkor kell neki egy új, de a kelengye lényegesen megrövidül, ha van nagyobb gyermek. 

2. Babacucc / hó: 

Pelenka, popsitörlő, tápszer, vitamin, popsikrém, fürdető, mosószer: alaphangon, ha nem vagy olyan szerencsés, hogy szopiztasd a babádat, a fenti pakk minden hónapban kiadással jár, nem is kevéssel, Megközelítőleg nem a csúcsminőségből válogatva és bevetve a gyógyszertári termékeket is, legalább 20-30 ezer Forintot költesz a babádra/hó. 

2. Ha eljön az ovi/bölcsi ideje:

Van, ahol a manócskák az új jogszabályoknak hála ingyen étkezhetnek, azonban, ha túllépitek az egy főre jutó határt, vagy ha még csak egy vagy két gyerek van, akkor fejenként kb. 7-8ezer Forintot köhöghetsz ki a reformkajára, amit a gyerek meg sem eszik. 

Na de ha már CSOK, akkor három porontyra gyúrunk! 

Három gyermek esetében a skacok ingyen étkezhetnek, ami nem mindegy a házikassza szempontjából, de nem árt belegondolni abba sem, hogy ez az állapot csak 3 évig tart!

Az oviban már megkezdődnek a szakkörök: dráma, úszás, sakk, néptánc,- a  listát óvodája válogatja. A foglalkozások havonta 3000 és 5000 Forint között mozognak. 

Emellett ott van a tisztasági felszerelés. Van, ahol egy havi fix összeget kérnek el, van, ahol listát kap a szülő év elején, hogy miket kell minden hónapban vinni: papírtörlő, zsepi, wc papír, folyékony szappan, szalvéta. Talán szerencsésebb, ha az óvoda pénzt szed és központilag szerzi be a szajrét, ebben az esetben megússzuk egy ezresből általában, azonban, ha vinni kell a bevásárló szatyrot, a felsoroltak kb. 2000 Forintból állnak meg az Eurós boltból. 

Csoportpénz: ha minden jól megy, havi 500 Ft körül fizetsz, persze fű alatt, hiszen alapjáraton nem kérhetnének erre pénzt. Ebből mennek kirándulni, és külön programokra, de a valóság azt mutatja, hogy pár karácsonyi ajándékon és a minőségi(bb) írószereken kívül többre ne futja az összeg. 

Ebből az következik, hogy húsvét / karácsony / anyák napja / ballagás / kirándulás /  ....alkalmával újra nyílik a szülői buksza, amit azért megspékelünk egy- két óvónéniknek vett ajándékkal is.

Ugye nem baj, ha nem adom össze? :) 

3. Bakker ..... nő a gyerek ....

Ruha -cipő- cuha - cipő. A legjobban tudjátok, mit utálok? Az ünnepi cipőt. Csillogjon, fekete legyen, kopogjon és legyen valamennyi sarka. Ez minden kislány álma. Emlékszem, hogy annak idején én is nagylánynak éreztem magam csak azért, mert a fekete-fehér metlakin hallottam a lépteim. Na de  éves koromban fogalmam sem volt arról, hogy szegény apám minden egyes ünnepségre azért vett nekem új cipőt, mert az előző kicsi volt. 

Ahogy jön egy újabb évszak, úgy szörnyülködöm el azon, hogy az én icipici babámból lányka, kislány, csajszi válik, melynek hatására a ruhái valahogy egyre rövidebbek. A cipő mindig szorít, a gatya mindig rövid lesz és a póló sem fedi be már a derekát.

Minden évszakban számolj tízezrekkel per gyerek, ha azt akarod, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy lelenc. Persze alternatív megoldás lehet a Facebook-os / turis / bizományis megoldás pénztárca kímélés szempontjából, de bárhogy is nézzük, erre költeni kell. 

4. Ünnepek

Tök jó dolog a Minimax meg az M2, míg vasalok, de a fene vigye a reklámokat. Kell a Transformers meg a póni, meg a Mása meg a kirakó, meg a többi. Petinek ilyen van, Nórinak olyan, te meg vedd meg, mert neki is kell. A tudatos szülő persze igyekszik okosban megoldani, hogy értelme is legyen az ajándéknak, viszont nézzünk a szívünk mélyére: mindannyian vettünk már olyat a gyerekünknek, amire azt mondtuk előtte két- három hónappal, hogy "naénaztsose".      

Inkább ne adjuk össze :-) 

...és a sor folytatódik, s valljuk be, még semmi eget rengetőt nem írtunk le. 

A CSOK igénylése előtt még olvassátok el, hogy mikre kell számítanotok a havi részlet mellett, ha bevállaljátok a 3 gyereket. 

....a lista folyt. köv ....

Fefine

Terhes éjszaka

01:50     Nem az óra kelt, te lendültél neki az éjszakai tornának. Először az oldalamat nyúzod. El nem tudom képzelni, hogy honnan van ennyi erőd, de most irigylem Tőled. Felemelem a takarót, a felét kihúzom apa alól, majd lassan megfordulok. A lábam begörcsöl, a hasam nehéz, de abban reménykedem, hogy a bal oldalamra fordulva majd megnyugszol.

01:55     Végre jobb oldalon. Úszol erre, úszol arra, majd egy jól irányzott ökölcsapással tudatod, hogy a boxzsáknak több oldala is van és köszönöd, neked ez is megfelelő. A pocakom olyan, mint egy jól megtermett cukkini, ami valamiért mozog. A zöld felsőmben még fel is röhögök az éjszaka közepén.

02:10     Nem bírok elaludni. Ahogy bent akciózol, arra gondolok, hogy milyen szerencsés vagyok. Bent szuszog a tesód, mellettem apa és itt lehetünk csendben csak mi ketten. Habár király lenne aludni, élvezem minden apró kis rezzenésed, mert ettől olyan, minta már a karomban lennél. Ettől lesz valósággá minden és most, mikor a csendet vágni lehet és csak az óra fényei világítanak körülöttünk, kézzel foghatóvá válik a jelenléted.

02:25     Puff egy balra, puff egy jobbra, és óóóóóóóó, köszi… pont ez kellett. Irány a mosdó, úgy érezted, hogy ideje lesz felkelnem az ágyból. Kómásan kászálódom ki az ágyból. Én felfelé igyekszem, de a gravitáció, ami Téged visszahúz az ágyhoz, a hasammal együtt megnehezíti a dolgom. Az energiatakarékos izzó és a résnyire nyitott szem sem segít abban, hogy kiégjen a retinám.

02:30     Miután kényszerbetegségből adódóan ellenőriztem minden kapcsolót, konnektort és a tűzhelyet, visszakászálódom  az ágyba. Megtalálom a mindkettőnknek jó pózt, érzem, hogy igen, ez tökéletes,- na akkor tör  belém a felismerés: nem mentem be a tesódhoz. Olyan lelkiismeret-furdalás gyötör emiatt, hogy hiába az ego, ami a tökéletes pózhoz ragaszkodik, felkelek és bemegyek. A látvány kárpótol mindenért. Az ágyban egy igazi angyal alszik. Elöntenek az érzések: amikor még aprócska volt, amikor megszületett, az első fog, az első szó, az első lépés… Hiába telt el azóta már sok idő, ugyanaz a baba a szememben, a szívemben még mindig. Elmélázom, hogy melyik a nagyobb öröm, az hogy Te érkezel, vagy az, hogy Ő itt van. Próbálok rájönni, hogy lesz-e majd különbség köztetek, vagy bennem. De akkor eszembe jut egy idézet: „ A szeretet az egyetlen, amiből több lesz, ha szétosztják”. Remélem, ez tényleg így lesz.
Önzőség az alvást választani egy alvó gyermek látványa helyett, de én mégis kimegyek.

02.50     Leülök az ágy szélére és bámulok bele a sötétségbe. Reccsen a parketta, a szomszédban felköhög a néni és valami őrült kiabál a buliból hazafelé az utcán. Te már elcsendesedtél bennem. Alszol. De nekem már nincs álom a szememen. Szomjas vagyok, irány a konyha. Napok óta kólát innék, most, hogy van itthon, rá sem bírok nézni. Az ásványvízhez nincs kedvem, a gyümölcslétől csak szomjasabb leszek. Odaállok a csaphoz. Már megint langyos a hidegvíz. Utálom a csapvizet: klóros, büdös, és meleg. Semmi se jó. Így marad az ásványvíz, amit be is viszek magammal. A konyhából kifelé rámtör az éhség, így magammal viszek két rudit, de még előtte kicsomagolom.

03.00     A kanapéról elviszek két nagy párnát, bedugom a nagypárna alá, és elhelyezkedek félig fekvő- félig ülő pózban. Baromira jó. Ezt pont eltaláltam. Fogom a rudit, meg a telefonom. Szörfölök a neten, közben energiatakarékra veszem, hogy ne süljön ki a szemem. Elolvasom a híreket, a pletykákat, megnézem, hogy ki mit posztolt, míg én aludtam. Megeszem a másik rudit is, iszom rá egy kicsit. Totál felébredtem. Te is. Megértelek, hisz anyád olyan hülye volt, hogy hajnali háromkor cukorsokkos pöttyös rudit tolt magába. Nézem, ahogy hullámzik a pocakom és élvezem minden együtt töltött pillanatunkat, csak szegény apukád éberebb egyre inkább.  Bámulok bele a sötétbe: elképzelem, ahogy megszületsz, elképzelem, ahogy hazahozunk, elképzelem az első találkozásod a tesóddal, az első sétát, azt, hogy milyen lesz együtt.  Elalszom.

04.10     Igaz csak áprilist írunk, de úgy érzem, hogy júliusi hőség van. Takaró lerúg, szenvedés indul. Felkelek, kinyitom az ablakot. Apa felkel. Megértő mosollyal keveredő értetlen pillantásokkal az arcán átfordul a másik oldalára. A hajamba kap a szél, igen erre vágytam. Visszafekszem és élvezem a kintről fújó hideg szelet a mellkasomon. Megnyugszom, visszaalszom.

05.30     Megszólal Apa órája. Ébresztő van. Nekünk is. Jó reggelt Világ! Jó reggelt Bogyócskák! 

Sejtcserés támadás

Reggel felkelek, öltözés, rohanás, ovi, sprint, gyors kávé, behuppanok az irodába az asztal mögé. Az ujjaim a billentyűzeten úgy mozognak, mintha erre teremtették volna őket, a lábaim járnak a reggeli üdítő zene ritmusára. Óvatosan szürcsölöm a kávét, erőt ad minden korty és közben átgondolom, hogy aznap mi vár rám még. Megszólalnak az első telefonok, befutnak az email-ek és beindul a gépezet. Élvezem. Élvezem minden pillanatát akkor is, ha bosszankodom. A sejtjeimben érzem, hogy ez vagyok  én, akkor is, ha aznap máshol lennék. Az agyam 100-on pörög, akkor is, ha mást csinálnék. Érzem minden elemem, minden zsigerem. Ez vagyok, így élek én.

Aztán megváltozik valami. Lelassul minden körülöttem. Észreveszem a szitáló eső hangját, a gyerekzsivajt az iroda ablaka alatt, könnyezem a filmeken, egyre többet ölelem a lányom. Látni a tarka  őszi leveleket és ahogy a földre hullanak, úgy omlik le minden fal és máz, úgy múlik el minden, ami ideiglenes, úgy száll tova minden, ami átmeneti. Ahogy fakul a táj, úgy nő az űr és hiába minden tevékenység, nincs az a karácsonyi készülődés, nincs az a boldogságcsepp, ami betölthetné.

A vágy gyötrő, a hiány égető, a feszültség tapintható. Harcban áll az agy a szívvel, a test a lélekkel, a csata győztese minden nap más, a háborút az Ég nyeri. A mindent elsöprő érzés, a mindent eldöntő végzet.

Éreztem, hogy itt van, éreztem, hogy itt akar lenni, éreztem, hogy hozzánk tartozik. Legyőzött, megadtam magam, belém ivódott.

Sejtcserés támadás.

A tudat helyére érzés, a vízió helyére káprázat, a megfoghatatlan helyére tapintható állt. Térdre rogyni előtte életem legnagyobb kihívása volt. Hozzákötni magam életem legkomolyabb döntése. Óvni Őt mindentől az egyik legnagyobb kihívás, feladni oly sok mindent pedig a legkeményebb lecke.   

Az első pár hónap pokoli nehéz volt. Ahogy átformáltad a testem és a lelkem, ahogy az apró receptoraim színét szürkéről vörössé festetted, ahogy a szememről levetted a fátylat, ahogy a szívem kinyitottad életem legizgalmasabb időszakává lett.

Lelassult minden. Élvezem a tavasszal nyíló virágokat, a madárcsicsergést. Megismerem az évek óta engem kiszolgáló eladót, rájövök, hogy az ellenszenvesnek tűnő sráccal hatalmasakat lehet nevetni. A nővéred is megváltozott. Higgadtak vagyunk, sodródunk és rengeteget nevetünk. Az ölelésnek súlya lett, az együtt töltött időnek minősége, a könnyeknek értelme, a ráncoknak története, az ételnek íze. A közelség fontosabb lett, mint a rohanás, a csend hatalommá vált, a tekintetnek történetté.

Hallom, ahogy lélegzem és érzem, ahogy te veszed a levegőt. Ha fordulok, fordulsz. Ha énekelek, táncolsz. Ha szólítalak, te válaszolsz.

Érzem, hogy életünk legjobb szakasza jön el veled. 

B. Erika :)