Sejtcserés támadás

Reggel felkelek, öltözés, rohanás, ovi, sprint, gyors kávé, behuppanok az irodába az asztal mögé. Az ujjaim a billentyűzeten úgy mozognak, mintha erre teremtették volna őket, a lábaim járnak a reggeli üdítő zene ritmusára. Óvatosan szürcsölöm a kávét, erőt ad minden korty és közben átgondolom, hogy aznap mi vár rám még. Megszólalnak az első telefonok, befutnak az email-ek és beindul a gépezet. Élvezem. Élvezem minden pillanatát akkor is, ha bosszankodom. A sejtjeimben érzem, hogy ez vagyok  én, akkor is, ha aznap máshol lennék. Az agyam 100-on pörög, akkor is, ha mást csinálnék. Érzem minden elemem, minden zsigerem. Ez vagyok, így élek én.

Aztán megváltozik valami. Lelassul minden körülöttem. Észreveszem a szitáló eső hangját, a gyerekzsivajt az iroda ablaka alatt, könnyezem a filmeken, egyre többet ölelem a lányom. Látni a tarka  őszi leveleket és ahogy a földre hullanak, úgy omlik le minden fal és máz, úgy múlik el minden, ami ideiglenes, úgy száll tova minden, ami átmeneti. Ahogy fakul a táj, úgy nő az űr és hiába minden tevékenység, nincs az a karácsonyi készülődés, nincs az a boldogságcsepp, ami betölthetné.

A vágy gyötrő, a hiány égető, a feszültség tapintható. Harcban áll az agy a szívvel, a test a lélekkel, a csata győztese minden nap más, a háborút az Ég nyeri. A mindent elsöprő érzés, a mindent eldöntő végzet.

Éreztem, hogy itt van, éreztem, hogy itt akar lenni, éreztem, hogy hozzánk tartozik. Legyőzött, megadtam magam, belém ivódott.

Sejtcserés támadás.

A tudat helyére érzés, a vízió helyére káprázat, a megfoghatatlan helyére tapintható állt. Térdre rogyni előtte életem legnagyobb kihívása volt. Hozzákötni magam életem legkomolyabb döntése. Óvni Őt mindentől az egyik legnagyobb kihívás, feladni oly sok mindent pedig a legkeményebb lecke.   

Az első pár hónap pokoli nehéz volt. Ahogy átformáltad a testem és a lelkem, ahogy az apró receptoraim színét szürkéről vörössé festetted, ahogy a szememről levetted a fátylat, ahogy a szívem kinyitottad életem legizgalmasabb időszakává lett.

Lelassult minden. Élvezem a tavasszal nyíló virágokat, a madárcsicsergést. Megismerem az évek óta engem kiszolgáló eladót, rájövök, hogy az ellenszenvesnek tűnő sráccal hatalmasakat lehet nevetni. A nővéred is megváltozott. Higgadtak vagyunk, sodródunk és rengeteget nevetünk. Az ölelésnek súlya lett, az együtt töltött időnek minősége, a könnyeknek értelme, a ráncoknak története, az ételnek íze. A közelség fontosabb lett, mint a rohanás, a csend hatalommá vált, a tekintetnek történetté.

Hallom, ahogy lélegzem és érzem, ahogy te veszed a levegőt. Ha fordulok, fordulsz. Ha énekelek, táncolsz. Ha szólítalak, te válaszolsz.

Érzem, hogy életünk legjobb szakasza jön el veled. 

B. Erika :)