10 dolog, amit soha ne mondj egy menyasszonynak, avagy ara-para a családban

A mai hétvégén talán aktuálisabb az esküvő-téma, mint valaha. A városban két helyen is rendeznek kiállítást a témában, ahol zömében megyei szolgáltatók mutatkoznak be, hogy minél szebbé tegyék a nagy napot és, hogy a szervezéssel járó izgalmakat csökkentsék.

Az esküvő előtt egy évvel már érdemes megkezdeni a szervezést, hiszen a lelkes arák hamar lefoglalják a szolgáltatókat és a helyszíneket. 

Mi az, ami a legjobban tudja beárnyékolni a készülődést? Közel húsz menyasszony szedte nektek csokorba a legjobb példákat!. 

1/ Az esküvő és a korod. Van, aki hamar megtalálja élete párát, van aki csak sok idő és csalódás elteltével. Természetesen ez hatással van az esküvő időpontjára. Van, aki sokáig csak együtt él a párjával, van aki pár hónap után már eljegyzési gyűrűt kap. Van, ahol a sorrend más, előbb a gyerek utána a frigy. Ne de kit is érdekel? 

Nem vagy túl fiatal? 

Várhattatok volna még pár évet! 

Most már minek? 

2/ Igen, minden menyasszony tudja, hogy milyen sokan válnak el. Vagyunk sokan, akik már az ültetési rend alakításakor is sakkoznak az elvált szülők, rokonok miatt, de nyilván senki nem úgy indul neki élete legszebb napjának, hogy ez tuti véget fog érni. 

A válás drága mulatság ám!

Hát sajnállak fiam! Most aztán felkötheted a gatyád! Biztos vagy benne?

Ismeritek ti a válási statisztikákat? 

3/ A vendéglista. A tervezgetéskor mindenki számba veszi, hogy rokonokból, barátokból, kollegákból kit tart fontosnak. Ki a környezetében az a személy, aki vel meg akarja osztani ezt a pillanatot. Mindenkinek a saját személyisége és a párjával kötött kompromisszuma adja meg azt a számot, ami a vendégek számát illeti. Ilyenkor azonban jönnek az oktondi megjegyzések:

Ó, Szívem! Őt meg kell hívni!

Őt miért nem hívjátok meg? 

Miért lesztek olyan sokan? Nem is ismertek annyi embert? 

Szortírozzatok még! 

4/ Régen adott volt egy esküvő menete, ma azonban a nagy szabadságnak és az esküvői szolgáltatások széles kavalkádjának hála, már olyan esküvőnk lehet, amilyenre csak vágyunk. Persze ez nem mindenkinek felel meg: 

Miért nem lesz templomi?

Miért nem hagyományos lesz? 

Miért nem lesz bolondmenyasszony? 

Miért nem lesz vőfély? 

5/ Az igazi kihívás a szervezés és a pénztárca mentén az, amikor olyan helyszínt választ a pár, ami nem a lakóhelyükön van. Számos megoldás létezhet erre az esetre is, azonban mindenkinek tuti nem lehet megfelelni: 

Most komolyan ezért béreltek buszt? 

Hol van az? Hogy jutunk mi oda? 

Akkor "izékéék" hol fognak aludni? 

Ne már! Az úgy olyan macerás! 

6/ A legkínosabb és a legbosszantóbb, amikor a z esküvő anyagi vonzatával kapcsolatban kapsz megjegyzést, hiszen, amennyiben a pár önállóan vág bele ebbe a projektbe, azt nyilván átgondolta a saját lehetőségeihez viszonyítva. Bármilyen is a helyzetük, ez csak az ő döntésük.

Minek veritek magatokat ilyen költségekbe?

Miért nem engeditek, hogy adjunk bele? 

Miért nem vesztek inkább házat ebből a pénzből? 

Ezt a pénzt másra is költhetnétek!

Az meg minek? Ez így elég drága lagzi lesz!

Meg még a ház is?! Jó sok pénzetek lehet!

7/ A legjobb, amikor néhány viharvert kapcsolat és szappanopera után felteszik nektek a kérdést a nagy hír hallatán: 

Ki akarta ezt? 

Jól meggondoltátok? 

Ugye nem te erőltetted? 

Talán ez a legaljasabb....

9/ Ahogy a helyszín, úgy az időpont is megosztó és természetesen senkinek  sem lehet megfelelni: 

Miért pénteken? 

Miért nem inkább szombat?  

Miért  Húsvétkor? 

Ó, ne akkor! Nekünk is akkor volt! 

10/ Ma már számtalan formája van annak, hogyan vegyük fel a nevünket a házasságkötés után. A névválasztás munkánktól, személyiségünktől és a családi hagyományoktól is függ(het). Az tuti, hogy valaki biztosan meg fogja jegyezni az alábbiak egyikét: 

Miért így veszed fel a neved? 

Miért nem veszed fel a nevét?

Nem mondod! Tuti meg fog sértődni a párod! 

Mit szól ehhez apád?! 

Úgy gondolom, hogy az esküvő és annak minden egyes szegmense a párra tartozik. A Nagy Nap mindenkinek mást jelent. Van, akik kettesben megszöknek egy távoli országba, hogy csak egymásnak örüljenek aznap. Vannak, akik világgá kürtölik  szerelmüket és óriási lakodalmat terveznek. 

Sokan pedig a középutat választják. Minden barátnak, rokonnak, szülőnek ebben a felfokozott szervezési időszakban azt tanácsolom azokkal a menyasszonyokkal együtt, akiknek a fenti példák köszönhetőek, hogy hallgassák végig a beszámolókat, biztassák a menyasszonyokat, és segítséget, tanácsokat csak úgy adjanak, hogy közben tartsák tiszteletben a házasulandókat és az ő vágyaikat.

Berdó Erika G. és még sokan mások 

Köszi lányok!!!! :-))

30 napnyi víz, avagy kihívás SzupeRmamival

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem szeretek vizet inni. Biztosan nevelés, szoktatás és szokásrend kérdése, de valahogy nekem soha nem ment. Emiatt persze a diéták sem az igaziak, a bőröm sem a legszebb, a vitalitásom sem a legjobb, de hát ezt a sort is függőben hagyom, mert lassan már egy könnycseppet is morzsolhatnék a folyadékháztartásom oltárán.

A kihívásokat viszont szeretem. Szeretem, amikor azt mondják, te ezt úgy sem tudod megcsinálni, aztán mégis sikerül. Ezért örültem nagyon Rita 30 napos kihívásának, melyben a vízivásra próbál mindannyiunkat ránevelni.

Nos, akkor kezdjük is!!!

Minden mást olvass el ITT!!!

Miért szeretem a hétfőt?

Vasárnap délután már mindannyiunkban benne van az a nyomasztó, cselekedeteinket belassító, önsajnáló érzés, hogy holnap megint hétfő. Ha félredobjuk, hogy ilyenkor vasalni kell, gyereknek hajat mosni,  végighallgatni, hogy utálja a hajszárítást és hogy te is utálod a főnököd, igazából megnézhetjük azt is, hogy miért is lesz jó a holnapi nap.

1. Hétfőn megint lesz jóga.

2. Hétfőn még friss a hétvége élménye.

3. Hétfőn végre elkezdhetem (újra) a fogyókúrám.

4. Hétfőn utoljára kell bemennem a dokihoz kezelésre.

5. Hétfőn ebédidőben megint megtudhatom a legújabb pletykákat a főnökről.

6. Hétfőn végre túl leszek az előadáson és végre nem fog nyomasztani az, hogyan fogadják.

7. Hétfőn végre felvehetem azt a csinos blúzt, amit a hétvégén újítottam be,

8. Hétfőn imádom a frissen mosott hajam illatát és a selymes tapintását.

9. Hétfőn újra elkezdődik egy hét, ami jó dolgokat tartogat.

10. Hétfőn újra láthatom a szerelmem!

Berdó Erika G.

Fejér megyei menyák, készüljetek! - Beszélgetés Pintye Hajnival...

A január első fele Fehérváron mindig az esküvő kiállításoktól hangos. Azoknak a nőknek, akik a Nagy Napjukat tervezik, ez az esemény olyan, mint szemezgetni a tételekből az államvizsga előtt, vagy látogatni a szülőszobákat a baba érkezése előtt. Mindannyian tudtuk már kislányként, hogy egy nap mi is fehérben szeretnénk állni a szeretteink előtt, hogy lássák, megtaláltuk életünk párját, aki mellett le szeretnénk élni az egész életünket.   

Jövő hétvégén a Novotel és a Hotel Magyar Király is megtelik azokkal a szolgáltatókkal, akik készek szebbé-teljesebbé tenni az esküvőnket. Január 14. és január 15. legyen a naptáradba vésve, ha menyasszony lettél és a menyegzőt tervezitek. 

A Novotel díszes kiállítói listáját már mindannyian megtekinthetjük az esemény oldalán. Bőven válogathatunk a kiállítók közül bármilyen szegmensére is keresünk még szolgáltatót a Nagy Napra. Sajnos a Magyar Király oldalán a mai napig nem látni az aktuális plakáton kívül információkat, ami legyen az ő bajuk azon túl, hogy meglehetősen bosszantó. Ettől függetlenül én biztosan ellátogatok mindkét helyre és erről be is számolok majd nektek. 

No de ne szaladjunk annyira előre, hiszen egy esküvő nem az a téma, ami mellett az ember lánya csak úgy elsiklik. Városunkban, ha csak nem külső helyszínt választ az ember lánya, az a bevett szokás, hogy a Hiemer- házban mondják ki a boldogító igen-t, majd a templomi szertartás után (már ha van) egy bérelt teremben / étteremben/ szállóban folytatódik a lagzi. Az, hogy ez páronként mennyire eltérő, az függ az anyagi lehetőségektől, a násznép nagyságától és a pár stílusától, ami azért egy elég széles palettát kíván meg a szolgáltatók részéről. Nem is csoda hát, ha esküvőszervezők hada jelent meg a piacon és egy valamire való szolgálatónak van már esküvő-specifikus terméke is. 

Menyasszonyként kapkodhatjuk a fejünket, és ha nem vigyázunk, egy fél garzon árába is kerülhet a lakodalmunk. Nem árt jól tájékozódni a témában és sok-sok menyasszony tapasztalatát megkérdezni. Erre pedig szuper helyre bukkantam, amit most be is mutatok nektek. 

Pintye Hajnit egyszerre sodorta elém az élet két helyről is, két hónapon belül- és hát a véletlenekben nem szokásom hinni. Ő az egyik admin-ja annak a csoportnak, ami a Fejér megyei menyasszonyokat tömöríti az egyik közösségi hálón. A vele való beszélgetés során pedig sorra derül ki, hogy miért is áldásos egy ilyen csoport tagjának lenni és milyen is Fejér megyében készülni a lagzinkra. Annyit elárulok, én már tag vagyok! 

P.H: 2016 februárjában lettem menyasszony, de nem kezdtük rögtön a tervezést, azzal vártunk júniusig. Ekkor kezdtük elküldeni az első e-maileket a szolgáltatóknak. Az esküvőnk idén nyáron lesz, már nagyon jól állunk a szervezéssel.

B.E.G.: Mik a tapasztalataid, nehéz szolgáltatót találni? Hogyan tudsz rátalálni a számodra megfelelőre? 

P.H.: Azok számára, akik a közelmúltban nem voltak vendégként esküvőn, vagy nincs hasonló szolgáltató az ismeretségi körükben, úgy gondolom, hogy nem könnyű a feladat. Azt tapasztalom, hogy rengeteg szolgáltató van, így a menyasszonyok és párjaik meglehetősen bizalmatlanok. Emiatt tartom jó dolognak, ha a szolgáltatók a webes megjelenésükön túl minél több referenciamunkát tesznek elérhetővé, hiszen mindenki ezt keresi. Emellett nagyon hasznosak az esküvőkiállítások is, mert a pároknak lehetőségük van személyesen is megismerkedni a szolgáltatókkal.
Nekünk nagyon egyszerű dolgunk volt a választásban, mivel 2015 őszén hivatalosak voltunk egy esküvőre, ami olyan nagy élmény volt számunkra, hogy a szolgáltatók zöme ugyanaz lesz, ami ott volt. A többiek a személyes ismeretségünkből kerültek ki.

B.E.G.: Akkor neked nagyon nagy szerencséd volt, de biztosan vannak olyan menyasszonyok is, akiknek maguknak kell, hogy felkutassák a számukra megfelelő kvalitású szolgáltatót. Inkább a megyében nézelődnek az arák szerinted, vagy Budapest felé veszik az irányt? 

P.H.: A csoportban azt tapasztalom, hogy a párok próbálnak arra törekedni, hogy olyan szolgáltatót találjanak, aki a megyében él. Nagyon fontos számukra, hogy pozitív visszajelzést kapjanak a többi menyasszonytól rájuk vonatkozólag. Én eddig pozitív értékeléseket olvastam a megyei szolgáltatókkal kapcsolatosan, így ha közülük választ valaki, nagy valószínűséggel nem fognak mellényúlni. A gond az, ha nincs kellő információjuk arról, hogy milyen sok szolgáltató is található a megyében.

B.E.G.: Annyiszor említetted már a lányokat a csoportban. Mesélj kérlek egy kicsit róluk! Miért döntöttél úgy, hogy létrehozod ezt a közösséget? Mi adta az indíttatást? 

P.H.: A csoport még friss, 2016. november 8-án hoztam létre. Tagja vagyok egy országos csoportnak, ami több ezer menyasszonyt ölel fel, s az idő folyamán ott megismertem néhány Fejér megyeit, akikkel sokat beszélgettem, hasznosabb tanácsokat tudtunk adni, mivel közel élünk egymáshoz. Tudtunk elérhető közelségben ruhaszalont, ékszerészt és egyéb szolgáltatót ajánlani. Ez adta az ötletet arra, hogy jó lenne egy olyan csoport a hálón, ahol csak a megyeiek vannak, hogy ténylegesen egymás segítségére lehessünk. Már több, mint 100- an vagyunk és egyre több pozitív visszajelzést kapok, fontossá is vált számomra ilyen rövid idő alatt. Az esküvőszervezés során számos olyan pont van, amikor negatív hatások érik a menyasszonyt, amikor már nyűgként éli meg a szervezést. Ennek főként anyagi, szolgáltatókkal kapcsolatos, vagy emberi okai vannak. Ezekben az időszakokban nagyon fontos egy olyan lelki támasz, amit ez a közösség adhat egy menyasszonynak.

B.E.G.: Ahogy beszélsz a csoportról, olyan egy kicsit, mint amikor a gyermekéről beszél az ember. Szeretettel, elfogultsággal, jövőbe vetett bizalommal. Mik a terveid arra az időszakra, amikor már férjhez mentél?

P.H.: Nagyon jó érzés nap, mint nap azt a sok pozitív visszajelzést olvasni, ami a csoportot övezi. Én csak alkottam egy linket, amit most emberek töltenek meg, aktívabbak, mint valaha is gondoltam volna, és szeretik, éltetik ezt a közösséget. A mindennapjaik részévé vált, ahogy nekem is. Sok embert ismerhettem meg általa, barátságok szövődtek és több esetben nem csak az esküvő, hanem az élet más területén is egymás segítségére lettünk. Idén a jelenlegi tagok nagy része férjhez megy, viszont továbbra is szeretném, ha jelen maradnánk egymásnak a Nagy Nap után is, már feleségként. Azonban fontos, hogy az új tagoknak is ugyanazt meg tudjuk adni, amit most nekünk van szerencsénk megélni.

Berdó Erika G.

Hasznos linkek:

Fejér megyei menyasszonyok    Katt ide!

Novotel esküvő kiállítás Katt ide!

Hotel Magyar Király esküvő kiállítás Katt ide!

Holnap reggeli útravaló

Filmeket nézünk, hogy azonosulni tudjunk legalább ideig-óráig egy-egy szereplővel, hogy megfejtsük jelen önmagunkat. Új ruhákat vásárolunk, hogy egy új stílusban végre azok legyünk, akiket évek óta keresünk.

Hajat festünk, minden hónapban más színűre, vagy fazonúra, vagy maradunk annál a régi megszokottnál, hisz ezek vagyunk mi - habár a tükörbe nézve ezt minden alkalommal visszautasítjuk.

Belenézel és nénit látsz a régi menő csaj helyett, háziasszonyt a  party királynő helyett, családanyát a szerető helyett és mindent, csak nem azt , amit te akarsz.

De hol vagyunk mi? Hol vesztünk el az önmagát kereső tini évek az önmegvalósító 20-as évek és a termékeny 30-as között? Hol rontottuk el? Rossz kalkulátort választottam azon a honlapon? Nem kellett volna dobni azt a pasit? Nem kellett volna férjhez mennem? Mi lett volna ha később jön a gyerek? Ha nem ezt a sulit választom? Ha egy kicsit többet tanultam volna? Ha egy kicsit kevesebbet molyoltam volna és inkább bulikba jártam volna?

Mind csak a "ha"-kezdetű mondatok.

Egyet fogadj el! Azt a döntést akkor, valamiért úgy tetted meg. Az a válasz, az a helyzet, az a cselekedet akkor, a legjobbnak bizonyult, akkor, abban az időben az volt a legjobb.

A kérdés nem az, hogy "mi lett volna, ha?" a kérdés az, hogy "mi lesz ma?".

Mit kezdek azzal, ami most áll a rendelkezésemre?
Ez a te utad, ez a te rejtvényed.
Nézz a tükörbe, rázd meg magad és indulj holnap reggel úgy a dolgodra, hogy igen, megcsinálom!!! Képes vagyok rá!


Vedd fel a kedvenc ruhádat, vasald ki a hajad, mondj pár bátorító szót a tükörnek, mosolyogj bele és mondd igen, ma megcsinálom! Ma megszólítom a srácot a folyosón, felveszem a magassarkút, beszólok a kolléganőmnek, aki piszkál, elkapom a pasim az előszobában, hogy tudja még mindig szeretem és és megcsinálom azt a tortát,- ha fene fenét eszik is!

Berdó Erika G.

Helló 2017!

Reggel a szétszerpentinezett szobában az jutott eszembe, hogy pár évvel ezelőtt milyen más is volt a január 1. Pezsgőgőzben ébredve, elfolyt sminkkel üdvözöltem az Újévet egy szétbulizott éjszaka után, a fogadalmam az volt, hogy nem iszom többet alkoholt - ez természetesen mindig megdőlt - és miután bedobtam egy óriás adag kávét két - három cigi mellett, amiről szintén megfogadtam, hogy abban az évben az lesz az utolsó doboz. 

A fentiek totális meghasonuláson mentek keresztül. Már a Szilveszter előtti nap felkészültem mindennel: lakás patent, kaja bekészítve, szemetet kivittük, mindent kölcsönadtunk-vettünk, lencse bekészítve és még egy színházi este is belefért. Gyerek nélkül, olyan felnőttesen.

A tegnapi nap négyesben telt. A Kicsi megtanult kúszni, a nagy megint rommá vert minket társasjátékban és az egész olyan fenemód tökéletes volt. A pezsgő márkája Süsü volt, a minimális smink este a lemosóval tűnt el az arcomról. Az arcról, ami annyi mindent látott és élt át 2016- ban, ami megint kicsit fakóbb, megint egy kicsit szarkalábasabb lett. Az arc, amit már négy kis Tappancs maszatol össze és aminek a bőre újabb vastagodáson ment keresztül, hiába a többezres krém.   

Már nem teszek fogadalmakat. Rájöttem, hogy tök felesleges. A fogadalmakat felváltotta a cél és a terv. A plátói vágyakat a közös megegyezés és a tisztelet. Valahogy ez jobban tetszik és hogy eredményesebb-e és járhatóbb-e , azt majd egy év múlva megírom. 

A szétszerpentinezett lakásban az üres üveg helyett csak az új karácsonyi játékok csörömpölnek és a leejtett villa a konyhában. 

Hogy mit kívánok Nektek 2017-re? 

Azt kívánom, hogy legyetek makk egészségesek, hogy az eddigi terveitek váljanak valósággá, a célszalagot szakítsátok át, a gyermekeitek igazán gyerekek tudjanak lenni, hogy a férjetek mellett NŐK lehessetek és hogy az ehhez szükséges kitartás és szorgalom soha ne hagyjon el benneteket! 

Kedves 2017! Már vártalak! Örülök, hogy itt vagy! 

Berdó Erika G.
Fefine  

Kamasz magány

Nagyon úgy tűnik, hogy kamaszként sem olyan egyszerű az élet.  Az élet kicsiben megjelenik minden nap 8 órában az iskola falai mögött. Elfogadás, először önmagunkat, aztán a másikat. Elfogadtatni azt, akik vagyunk. Megfelelni a társaknak, a tanároknak, a szülőknek és közben másra sem vágyik az ember, mint egy jó szóra, egy jó barátra. Kamasz szerzőnk írása.

Egy újabb nap, amit egyedül kell töltenem. Igazából nem is egyedül, pusztán úgy érzem, hogy láthatatlan vagyok. Minden reggel úgy ébredek fel, hogy reménykedek, hátha ez lesz az a nap, amikor megváltozik minden. 

Ma is beléptem az osztályterembe, köszöntem hangosan, de senki nem vette észre, hogy megérkeztem. Leültem a helyemre, átolvastam a fizikát, annak ellenére, hogy előző nap jól megtanultam mindent otthon. Volt rá időm, hiszen tegnap sem hívott el engem senki, sehova. Röpdogát írtunk és az óra végére ki is javította a tanár mindent. Én ötöst kaptam, de az osztály zömének rosszabbul sikerült. Többen is összesúgtak a hátam mögött, amiért nekem már megint azért lett ilyen jó az eredményem, mert nincs is életem a tanuláson kívül. Nem szóltam vissza semmit.

Én mindig próbálkozom. Tényleg. Ha látom, hogy valaki szomorú, mindig odamegyek hozzá, hátha tudok segíteni. Igyekszem barátkozni. Elvegyülni. Azonban volt, hogy megmondták, nekem nem akarják elmondani. 

Mikor az iskolába kerültem valahogy minden jobb volt, mindenki barátkozott mindenkivel, de azóta klikkek alakultak ki, különböző barátságok és az én egyetlen barátnőm elment az iskolából. Magam maradtam. 

Kémia órán pont ezen gondolkoztam, mikor a tanár kihívott felelni. Nem hallottam meg, csak amikor már mindenki engem szólongatott. Négyest kaptam, aminek hihetetlenül örültem, mert eddig hármasnál soha nem kaptam jobbat ebből a tantárgyból. 

Testnevelés órán párokban kellett röplabdázni. Persze nekem nem volt, ezért odamentem Andihoz, aki "bevállalt" engem, én pedig örömömben ugrálni kezdtem. Mindenki olyan furán nézett rá, hogy velem lesz egy párban, de mi jól éreztük magunkat. Szerintem ő is, bár óra után minden olyan volt, mint mindig. Egyedül ültem és csak a jegyzeteim voltak nekem. 

Hazafelé csak a tesi óra hangulata zakatolt bennem, otthon pedig elmeséltem, hogy milyen jó is volt végre valakivel nevetni, együtt lenni.

Remélem, egyszer lesznek barátaim az osztályban. 

Fefine