Olvasónk írta ...

Gondolom, Ti is éreztétek már, hogy szuper a kapcsolatotok, de valami hiányzik. Persze veled és velünk is előfordult már. Amikor azt a kérdést hallod, hogy „Mi a baj?”, akkor mi a legutálatosabb választ szoktuk adni: „Semmi”. A reakció is általában ezzel egyenlő és így telnek a hetek, a hónapok. Majd születik egy őszinte írás egy olvasónktól, aki megmondja szó szerint, mit is érzünk. Köszönjük a bizalmadat és a soraid!

Tudom, hogy hogyan érzek és azt is, hogy te hogyan érzel irántam.

Nem tudom, hogy a média, az "ezos" cuccok, az amerikai filmek vagy a sok "trash" mondatja-e velem, de ez nem elég.
Nem tudom, hogy tudod- e az én szeretetnyelvem. Az enyém az érintés, a minőségi idő. A tiéd a mai napig nem tudom. Neked minden "úgy jó". Neked "megfelel", "nem kell több". Én ezt elfogadom.
Nekem viszont így nem jó, így nem felel meg, mert több kell. Ezt Te is elfogadod.
Elfogadjuk, de meg nem értjük. A megértés hiányzik és a jobb felé, az elfogadhatóbb felé haladni együtt, kéz a kézben.
Nem kell királylánynak lennem, nem kell tenyéren hordani, nem szeretem.
Önmagam akarok lenni, amit te hagysz. Ez jó, ezt megteszed. Ehhez nem kell befektetett energia.

De van itt még valaki, aki szomjazik. A Nő.

A Nő, aki figyelemre vágyik, aki megértésre vágyik. A Nő, akit meg akarnak hódítani, a Nő, aki vágyik a Férfira, a Nő, aki nem csak a kellék a mindennapokban.

Kellék. De nemes. Rész, ami csilloghat. Rész, ami ragyoghat, ha gondozzák.

Csak egy szó kell, egy pillantás, egy mozdulat, egy gesztus.

Csak egy nap kellene, amiből töltekezem egy hónapig.
Csak egy jókor felidézett emlék, vagy egy új szerzése hiányzik, egy jókor elkapott ölelés, vagy egy jó szó.

Nekem csak ennyi kell, Te vagy, aki egyedül kell!