01:50 Nem az óra
kelt, te lendültél neki az éjszakai tornának. Először az oldalamat nyúzod. El
nem tudom képzelni, hogy honnan van ennyi erőd, de most irigylem Tőled.
Felemelem a takarót, a felét kihúzom apa alól, majd lassan megfordulok. A lábam
begörcsöl, a hasam nehéz, de abban reménykedem, hogy a bal oldalamra fordulva
majd megnyugszol.
01:55 Végre jobb
oldalon. Úszol erre, úszol arra, majd egy jól irányzott ökölcsapással tudatod,
hogy a boxzsáknak több oldala is van és köszönöd, neked ez is megfelelő. A pocakom
olyan, mint egy jól megtermett cukkini, ami valamiért mozog. A zöld felsőmben
még fel is röhögök az éjszaka közepén.
02:10 Nem bírok
elaludni. Ahogy bent akciózol, arra gondolok, hogy milyen szerencsés vagyok.
Bent szuszog a tesód, mellettem apa és itt lehetünk csendben csak mi ketten.
Habár király lenne aludni, élvezem minden apró kis rezzenésed, mert ettől
olyan, minta már a karomban lennél. Ettől lesz valósággá minden és most, mikor a
csendet vágni lehet és csak az óra fényei világítanak körülöttünk, kézzel
foghatóvá válik a jelenléted.
02:25 Puff egy balra, puff egy jobbra, és óóóóóóóó, köszi… pont ez kellett. Irány a mosdó, úgy érezted, hogy ideje lesz felkelnem az ágyból. Kómásan kászálódom ki az ágyból. Én felfelé igyekszem, de a gravitáció, ami Téged visszahúz az ágyhoz, a hasammal együtt megnehezíti a dolgom. Az energiatakarékos izzó és a résnyire nyitott szem sem segít abban, hogy kiégjen a retinám.
02:30 Miután kényszerbetegségből adódóan ellenőriztem minden kapcsolót, konnektort és a
tűzhelyet, visszakászálódom az ágyba. Megtalálom a mindkettőnknek jó
pózt, érzem, hogy igen, ez tökéletes,- na akkor tör belém a felismerés: nem mentem be a tesódhoz.
Olyan lelkiismeret-furdalás gyötör emiatt, hogy hiába az ego, ami a tökéletes
pózhoz ragaszkodik, felkelek és bemegyek. A látvány kárpótol mindenért. Az
ágyban egy igazi angyal alszik. Elöntenek az érzések: amikor még aprócska
volt, amikor megszületett, az első fog, az első szó, az első lépés… Hiába telt
el azóta már sok idő, ugyanaz a baba a szememben, a szívemben még mindig. Elmélázom,
hogy melyik a nagyobb öröm, az hogy Te érkezel, vagy az, hogy Ő itt van.
Próbálok rájönni, hogy lesz-e majd különbség köztetek, vagy bennem. De akkor eszembe
jut egy idézet: „ A szeretet az egyetlen, amiből több lesz, ha szétosztják”.
Remélem, ez tényleg így lesz.
Önzőség az alvást választani egy alvó gyermek látványa helyett, de én mégis kimegyek.
Önzőség az alvást választani egy alvó gyermek látványa helyett, de én mégis kimegyek.
02.50 Leülök az ágy
szélére és bámulok bele a sötétségbe. Reccsen a parketta, a szomszédban
felköhög a néni és valami őrült kiabál a buliból hazafelé az utcán. Te már elcsendesedtél
bennem. Alszol. De nekem már nincs álom a szememen. Szomjas vagyok, irány a
konyha. Napok óta kólát innék, most, hogy van itthon, rá sem bírok nézni. Az
ásványvízhez nincs kedvem, a gyümölcslétől csak szomjasabb leszek. Odaállok a
csaphoz. Már megint langyos a hidegvíz. Utálom a csapvizet: klóros, büdös, és
meleg. Semmi se jó. Így marad az ásványvíz, amit be is viszek magammal. A
konyhából kifelé rámtör az éhség, így magammal viszek két rudit, de még előtte kicsomagolom.
03.00 A kanapéról
elviszek két nagy párnát, bedugom a nagypárna alá, és elhelyezkedek félig fekvő-
félig ülő pózban. Baromira jó. Ezt pont eltaláltam. Fogom a rudit, meg a telefonom.
Szörfölök a neten, közben energiatakarékra veszem, hogy ne süljön ki a szemem.
Elolvasom a híreket, a pletykákat, megnézem, hogy ki mit posztolt, míg én
aludtam. Megeszem a másik rudit is, iszom rá egy kicsit. Totál felébredtem. Te
is. Megértelek, hisz anyád olyan hülye volt, hogy hajnali háromkor cukorsokkos
pöttyös rudit tolt magába. Nézem, ahogy hullámzik a pocakom és élvezem minden
együtt töltött pillanatunkat, csak szegény apukád éberebb egyre inkább. Bámulok bele a sötétbe: elképzelem, ahogy
megszületsz, elképzelem, ahogy hazahozunk, elképzelem az első találkozásod a
tesóddal, az első sétát, azt, hogy milyen lesz együtt. Elalszom.
04.10 Igaz csak
áprilist írunk, de úgy érzem, hogy júliusi hőség van. Takaró lerúg, szenvedés
indul. Felkelek, kinyitom az ablakot. Apa felkel. Megértő mosollyal keveredő
értetlen pillantásokkal az arcán átfordul a másik oldalára. A hajamba kap a szél,
igen erre vágytam. Visszafekszem és élvezem a kintről fújó hideg szelet a
mellkasomon. Megnyugszom, visszaalszom.
05.30 Megszólal Apa
órája. Ébresztő van. Nekünk is. Jó reggelt Világ! Jó reggelt Bogyócskák!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése