Terhes éjszaka

01:50     Nem az óra kelt, te lendültél neki az éjszakai tornának. Először az oldalamat nyúzod. El nem tudom képzelni, hogy honnan van ennyi erőd, de most irigylem Tőled. Felemelem a takarót, a felét kihúzom apa alól, majd lassan megfordulok. A lábam begörcsöl, a hasam nehéz, de abban reménykedem, hogy a bal oldalamra fordulva majd megnyugszol.

01:55     Végre jobb oldalon. Úszol erre, úszol arra, majd egy jól irányzott ökölcsapással tudatod, hogy a boxzsáknak több oldala is van és köszönöd, neked ez is megfelelő. A pocakom olyan, mint egy jól megtermett cukkini, ami valamiért mozog. A zöld felsőmben még fel is röhögök az éjszaka közepén.

02:10     Nem bírok elaludni. Ahogy bent akciózol, arra gondolok, hogy milyen szerencsés vagyok. Bent szuszog a tesód, mellettem apa és itt lehetünk csendben csak mi ketten. Habár király lenne aludni, élvezem minden apró kis rezzenésed, mert ettől olyan, minta már a karomban lennél. Ettől lesz valósággá minden és most, mikor a csendet vágni lehet és csak az óra fényei világítanak körülöttünk, kézzel foghatóvá válik a jelenléted.

02:25     Puff egy balra, puff egy jobbra, és óóóóóóóó, köszi… pont ez kellett. Irány a mosdó, úgy érezted, hogy ideje lesz felkelnem az ágyból. Kómásan kászálódom ki az ágyból. Én felfelé igyekszem, de a gravitáció, ami Téged visszahúz az ágyhoz, a hasammal együtt megnehezíti a dolgom. Az energiatakarékos izzó és a résnyire nyitott szem sem segít abban, hogy kiégjen a retinám.

02:30     Miután kényszerbetegségből adódóan ellenőriztem minden kapcsolót, konnektort és a tűzhelyet, visszakászálódom  az ágyba. Megtalálom a mindkettőnknek jó pózt, érzem, hogy igen, ez tökéletes,- na akkor tör  belém a felismerés: nem mentem be a tesódhoz. Olyan lelkiismeret-furdalás gyötör emiatt, hogy hiába az ego, ami a tökéletes pózhoz ragaszkodik, felkelek és bemegyek. A látvány kárpótol mindenért. Az ágyban egy igazi angyal alszik. Elöntenek az érzések: amikor még aprócska volt, amikor megszületett, az első fog, az első szó, az első lépés… Hiába telt el azóta már sok idő, ugyanaz a baba a szememben, a szívemben még mindig. Elmélázom, hogy melyik a nagyobb öröm, az hogy Te érkezel, vagy az, hogy Ő itt van. Próbálok rájönni, hogy lesz-e majd különbség köztetek, vagy bennem. De akkor eszembe jut egy idézet: „ A szeretet az egyetlen, amiből több lesz, ha szétosztják”. Remélem, ez tényleg így lesz.
Önzőség az alvást választani egy alvó gyermek látványa helyett, de én mégis kimegyek.

02.50     Leülök az ágy szélére és bámulok bele a sötétségbe. Reccsen a parketta, a szomszédban felköhög a néni és valami őrült kiabál a buliból hazafelé az utcán. Te már elcsendesedtél bennem. Alszol. De nekem már nincs álom a szememen. Szomjas vagyok, irány a konyha. Napok óta kólát innék, most, hogy van itthon, rá sem bírok nézni. Az ásványvízhez nincs kedvem, a gyümölcslétől csak szomjasabb leszek. Odaállok a csaphoz. Már megint langyos a hidegvíz. Utálom a csapvizet: klóros, büdös, és meleg. Semmi se jó. Így marad az ásványvíz, amit be is viszek magammal. A konyhából kifelé rámtör az éhség, így magammal viszek két rudit, de még előtte kicsomagolom.

03.00     A kanapéról elviszek két nagy párnát, bedugom a nagypárna alá, és elhelyezkedek félig fekvő- félig ülő pózban. Baromira jó. Ezt pont eltaláltam. Fogom a rudit, meg a telefonom. Szörfölök a neten, közben energiatakarékra veszem, hogy ne süljön ki a szemem. Elolvasom a híreket, a pletykákat, megnézem, hogy ki mit posztolt, míg én aludtam. Megeszem a másik rudit is, iszom rá egy kicsit. Totál felébredtem. Te is. Megértelek, hisz anyád olyan hülye volt, hogy hajnali háromkor cukorsokkos pöttyös rudit tolt magába. Nézem, ahogy hullámzik a pocakom és élvezem minden együtt töltött pillanatunkat, csak szegény apukád éberebb egyre inkább.  Bámulok bele a sötétbe: elképzelem, ahogy megszületsz, elképzelem, ahogy hazahozunk, elképzelem az első találkozásod a tesóddal, az első sétát, azt, hogy milyen lesz együtt.  Elalszom.

04.10     Igaz csak áprilist írunk, de úgy érzem, hogy júliusi hőség van. Takaró lerúg, szenvedés indul. Felkelek, kinyitom az ablakot. Apa felkel. Megértő mosollyal keveredő értetlen pillantásokkal az arcán átfordul a másik oldalára. A hajamba kap a szél, igen erre vágytam. Visszafekszem és élvezem a kintről fújó hideg szelet a mellkasomon. Megnyugszom, visszaalszom.

05.30     Megszólal Apa órája. Ébresztő van. Nekünk is. Jó reggelt Világ! Jó reggelt Bogyócskák!