Páratlan Patrióta – rovat Pisch Norberttel

„ Kitettük egymás elé az asztalra a célokat”

A Fefine gondolata már régóta motoszkál bennünk és folyamatos megerősítések kísérték ezt a munkát. Biztosan Te is ismered azt az érzést, amikor nagyon szeretnél valamit, a folyamat közben „véletlenül” megtalálnak emberek és a végén megszületik valami új, nagy dolog. Nem tudod még, hogy mi az, nem tudod, hogy még, hogyan illeszkedik a nagy egészbe, de azt igen, hogy közös az út. Na így vagyunk mi Norbival.  Roppant energikus, magával ragad bárkit a lendület, amit diktál és van az a pont, amikor csak hagyod, hogy menjen, mert már igazából nem is érted őt, csak bízol...

Norbi neve és a munkái magukért beszélnek a városban, legyen szó a Diákpárbajról, az új Belváros átadásáról, vagy a Március 15-i Ünnepségekről. Ami összeköt minket, az a tenni akarás és az alkotás vágya, a hiánypótlás, célunk kézzel fogható segítséget és szórakozást nyújtani.

Ma egy kicsit másképp beszélgetek Vele. Most nem lesz a kezében csavarhúzó és nem a hangpult mögül ad instrukciókat. Ma nem diákok között szaladgál és nem egy nagyrendezvényt tárgyal le. Ismerjétek meg a családapát, aki lát maga előtt egy víziót, ami tudja, hogy megvalósul. 
Csak most, itt, egy fagyi mellett együtt ülünk veletek… értetek…

  

Fefine: Az elmúlt években annyit hallottunk az Alba Regia Tanulóiért Kulturális Egyesületről, Téged láttuk már futni pass-okban a nyakadon, láttunk várat összeszerelni, de sűrűn csápolsz lelkes szülő szerepében, mikor a kisfiad fellépésén találkozunk. Számos városi nagyrendezvényhez fűződik a neved. De ki Pisch Norbert valójában? Mit kell tudnunk rólad?

Pisch Norbert: A sok egyéb elfoglaltságom mellett a Színházban értékesítési vezetőként dolgozom, sok mindent végigjártam, régen például pincérkedtem is, mindenben maximalista vagyok. Azonban első sorban családapa vagyok, van két gyermekem, akik ha nincsenek, valószínűleg az ART sem lenne.

Fefine: Ha már szóba hoztad az ART- ot, mesélj egy kicsit nekünk az indulásról, hiszen azért van már mögöttetek bő 5 év működés, azóta sok mindent letett a szervezet az asztalra. Gondolok itt a diákokkal való munkára, a városi nagy rendezvényekben való közreműködésre. Annyira szerteágazó tevékenységek ezek, de valahogy mégis egy komplex egész része, amit nyújt a fehérváriaknak az egyesület. A név alapján azt hinnénk, hogy az alap az, hogy a diákokkal működtök együtt, de pont ők azok a korosztály, akik folyamatosan változnak a trendek, az ideológiák mentén. Hogyan építitek ezt bele a működésbe?

Pisch Norbert: Az ART egy baráti beszélgetésből indult, mikor arról beszélgettünk, hogy ez sincs, az sincs és a sok mellébeszélés után úgy döntöttünk, hogy ideje inkább abba az irányba elindulni, hogy mi és hogyan valósulhatna meg. Láttuk, hogy működik. A fiatalok nem változtak az elmúlt időben a mi meglátásunk szerint, sőt pont nekik szeretnénk kedvezni. Azt látom, hogy a 15-18 éves korosztályra nem jut megfelelő hangsúly. Van program a pici gyerekeknek, nyugdíjasoknak, felnőtteknek, őket viszont nem lehet egy koncerttel elintézni. Nekik ez kevés. Ennek a korosztálynak célokat kell adni és értelmes elfoglaltságot nyújtani az iskolán túl is. Erre volt jó a Diákpárbaj. Ez a rendezvény-sorozat olyan plusz elfoglaltságot, hobbit adott nekik, amiben olyan rejtett tudásaik, tartalékaik kerültek felszínre, ami nem biztos, hogy egy formális közegben megtörténhetett volna. Belőlük közösséget formálni: na az a nagy munka! A Diákpárbaj mindig egy dübörgő, lüktető közösséggel egyenlő. Az első generációból már repültek ki olyan fiatalok, akik tudom, hogy 1-2 év múlva Fehérvár aktív közéleti szereplői lesznek. Ebben biztos vagyok! Ezért nem szabad ezt a munkát abbahagyni, hiszen a régi diákok fogják kinevelni a maiakat. Mi egy jó alapot erre már letettünk.

Fefine: Azonban most a töretlen öt év után kimaradt a Diákpárbaj. Ennek mi az oka? Eltolódtak a prioritások?

Pisch Norbert: Szó nincs róla! Kell a megújulás, már valami komplexebb formán gondolkodom, szeretném saját lábra állítani a történetet, hogy a fenti célokat meg tudjuk valósítani. Számomra ez már nem csak arról szól, hogy párbajoznak a fiatalok. Hosszabb távú jövőben gondolkodom. Te is anya vagy! Ez olyan, mint amikor neveljük otthon a gyereket: nem tudsz neki mindent megszabni, értékeket tudsz neki mutatni, irányokat, ő pedig kiszedi belőle azokat, ami neki hasznos. Nekünk is az a fontos, hogy jó irányokat mutassunk: sokféle színt az életből, a városból.  Én abban hiszek, hogy ha Fehérváron ezt tesszük, a jövőben sok alkotó közösség jöhet létre ezekből a fiatalokból. Ők majd együtt tesznek nagyokat, együtt jobbítanak majd, ez közös érdekünk.

http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_116109#

Fefine: Ez a komplexitás és tudatosság jelenik meg azokban a rendezvényekben is, melyekkel a városi forgataghoz csatlakoztok be. Ezekben nem csak az ART- ot látom belőled, hanem látom a színházi szakembert. Hogy fér össze a két világ? A tudatos, fiatalokért dolgozó Norbi, az egykoron színházi technikus, a ma már értékesítés területén dolgozó vezető. Ez volna a titkod, ahogy átlátod egy rendezvény területét az első csavartól a megvilágításon át addig, hogy hogyan lesz az egész közönségbarát?

Pisch Norbert: A kialakult eredményeknek része a Színházi énem, hiszen nagyon sok szempontrendszert, más látásmódot van lehetőségem megismerni ott és ez szemléletmóddá válik. Említettem, hogy annak idején dolgoztam pincérként. A mai napig nem tudok elmenni úgy egy étterembe, hogy ne azt nézzem, hogy „nem úgy fogja, nem úgy teszi le, nem úgy néz ki, nem úgy hozza ki …” - engem ezek zavarnak és inkább otthon eszem! Ugyanígy vagyok a rendezvényekkel is. A színház az a hely, ahol el tudnak hitetni veled egy illúziót,- én is erre törekszem a rendezvényeimnél. A Diákpárbaj során elhitetjük azt a fiatalokkal, hogy ebben a „harcban” ők is lehetnek győztesek. Szabadon lehet közben önmaga, azt teheti, amiben Ő jó. Ez egy különálló tér, ahol szabaddá válhat. Vagy nézzük a március 15-i műsort, ahol az illúziót az időutazás jeleníti meg, hiszen megidézünk egy másik kort. Az emberek játszottak velünk, fantasztikus volt!

Azt azért el kell, hogy mondjam, hogy a legbüszkébb a Fő utca átadására vagyok. Az egyesület életében szakmailag az egyik legnagyobb kihívás volt. Olyan szinten jól sikerült, hogy nem tudnék azóta olyan rendezvényt mondani, amit akkora siker övezett. Persze nincs új a nap alatt, az azóta megvalósult rendezvények is az átadás programelemeinek gyökereiből táplálkoznak, ami arra jó, hogy azt a célunkat elértük, hogy az ART mérce lett!

Fefine: Azért van ebben a munkában sok nehézség is, már csak azért is, mert emberekkel, emberekért dolgozunk. Személyes tapasztalatom, hogy nagyon sokan szeretnének rendezvényszervezéssel foglalkozni, mert az olyan „menő”. Viszont mi tudjuk, hogy ez az a munka, amit akkor is végzel, amikor más szabadságon van, és hogy ez egy olyan folyamat, ami nem akkor kezdődik, amikor megérkeznek, és nem áll meg akkor sem, amikor elmentek a vendégek. Nem beszélve az irigyekről, azokról, akik úgyis jobban csinálnák. Ezzel hogyan küzdesz meg?

Pisch Norbert: Az indítómotor az volt az ART alakulásánál, hogy mire a gyermekeim idősebbek lesznek, addigra „legyen már valami”. Ők most 6 és 9 évesek és azt már el tudom mondani, hogy a városban van egy-két olyan program, amire érdemes őket elhozni, azonban olyan még nincs – az én szempontrendszerem szerint-, amire azt tudom mondani a vidéki rokonoknak, hogy „Na, erre kötelező eljönnötök!” Tehát van még előttünk feladat.

Az irigyekkel nem foglalkozom, nem is tudom, hogy vannak-e. Talán az bosszantó tud lenni, ha elfelejtik, hogy egy – egy újragondolt rendezvényünkben feledésbe merült, hogy mi voltunk az eredeti értelmi szerző,- véleményem szerint korrekt lenne, ha ezekben az esetekben megemlítenének minket. Ezekben a helyzetekben az segít átlendülni, hogy a Jóisten megáldott annyi tehetséggel, hogy másnap mindig kitalálok valami mást.

Fefine: Ilyen újdonság a LISZI is a Vízivárosban. Az ART- nak alkalmazottjai lettek és változott a tevékenységi terület.  Milyen újdonságokat hozott ez az életetekbe?

Pisch Norbert: Azt mondták, pályázzunk, mert nekünk való, én pedig elgondolkodtam rajta. Érdekes helyzet volt, mert amikor kidolgoztam, hogy mit is csinálnék én lakótelepi közösségfejlesztés címszó alatt, majd összevetettem a pályázati követelményekkel, akkor kiderült, hogy majdnem megegyezik azzal, amit a kiírás alkotói megálmodtak. A változás abban rejlik a LISZI esetében, hogy míg mi addig komplexen Székesfehérvárban gondolkodtunk és egy célcsoporttal dolgoztunk a munkánk során, a LISZI esetében egy körzetről beszélünk és abban szólunk mindenkihez. Így egy év után azt mondom, hogy nagyon hasznos tapasztalás volt és a munka java része most az, hogy a támogatási időszak után is meg tudjuk tartani a konstrukció azon szegmenseit, melyeknek a fenntartása szükséges.

Fefine: LISZI- ből három nyitotta meg a kapuit, három teljesen különböző típusú városrészben és működésük során azt láthattuk, hogy mindenkinek más igényeket kellett kielégítenie. Mik voltak azok a területek, amelyek a Vízivárosi LISZI esetében égetőek voltak? Mely célcsoportok szorulnak támogatásra ebben a városrészben?  

Pisch Norbert: Két célcsoport az, ami a legnagyobb figyelmet igényli, a kismamák és a mozogni vágyók,- ezért is vagyok nagyon boldog, hogy Mi egymásra találtunk. Indítottunk egy Baba-mama klubot a projekt elején. Szerintem szégyen, hogy a mai világban nincs olyan hely, ahova egy kismama elmehet közösségbe. Nem csak arról van szó, hogy megbeszéljék a pelenka fajtákat, hiszen a XXI. századi kismamák nem ezt igénylik. Mindennapi témákat akarnak boncolgatni, ki szeretnének bontakozni, közösségben kívánják megbeszélni az őket érintő aktualitásokat. Egy nő életében ebben az időszakban nagyon meg van szabva az élete. Fontos, hogy egészséges lélek maradhasson és Nő. Ehhez kell a közösség kell, hogy feltöltődve térjen haza. A Baba-mama Klubot száz százalék, hogy fenntartjuk.

A másik nagy siker a Mozgásóra. Azt látom, hogy úton-útfélen egészséges életmódra, sportra ösztönzik az embereket, miközben arra nem fordítunk elég szót, hogy sokan nem azért nem járnak sportolni, mert nincs kedvük, hanem azért mert nincs pénzük rá. Mi minimális hozzájárulással tartjuk ezeket az órákat, szinte kivétel nélkül telt házzal. Mindezek mellett életre hívtuk a Juniálist, ami egy olyan városrészi rendezvénnyé nőtte ki magát, ami eddig abszolút hiány volt Vízivárosban.

Fefine: De azért nyugtass meg, nem mindent Te intézel. Mesélj egy kicsit a kollegáidról!

Pisch Norbert: Ketten dolgoznak a LISZI-ben alkalmazottként és maximálisan beváltak. Ez a munka nem egy klasszikus irodai munkakör, a mi esetünkben egy közösségnek a tagjaivá kellett válnunk, ami egy közel sem egyszerű folyamat, ennek soha nincs vége. A munkatársak már névről ismerik azt a kört, akikkel dolgozunk, és a sorsaikkal együtt ismerik meg őket. Például van egy olyan feladatunk, ami nagyon hálás és ebben látom a LISZI jelentőségét egy városrész lakóközösségében. Például múltkor volt egy bácsi, aki szólt a lányoknak, hogy ha tudnak valakit, aki segíteni tud számára a ház körül, mert kitelik a kedvéből és az idejéből, netán unatkozik, akkor ő nagyon hálás volna. Párhuzamosan egy nyugdíjas, de jó formában lévő hölgy felajánlotta, hogy heti 1-2 órában szívesen ad az idejéből olyannak, aki segítségre szorul. A kollegák őket hozták össze. Sajnos elidegenedünk a mai világban, ezek azok a folyamatok, amibe egy ilyen típusú iroda bele tud állni hatékonyan.

Fefine: Ez szuperül hangzik, viszont úgy látom, hogy ez szoros összefogások révén tud csak létrejönni. Mit gondolsz a városban működő civil szervezetekről? Bejegyezve nagyon sokan vannak, működni azoknak egy része működik, látványos tevékenységet annak is csak egy töredéke végez. Szerinted van az a folyamat, amiben a civil társadalom összefogással célt tudna érni a városban?

Pisch Norbert: Össze kell gyűjteni az erőforrásokat. A civil szektorra ráférne egy összeírás, hogy ki mivel foglalkozik, ki milyen aktív, ki miben jó, vagy sem. Ezt a térképet én felrajzolnám és összehoznám a kapcsolatokat. Fontos volna, hogy a civilek keressék egymást azonos témájú rendezvények, célok esetén,- bár ehhez elengedhetetlen volna egy városi rendezvénynaptár létrehozása is. Az együttműködések a mai fehérvári civil szervezetek körében jelen állapotban nehezen valósulnak meg, mivel nagyon különbözőek az értékek. Vannak, akik egy speciális dologgal foglalkoznak és nem akarnak integrálódni. Vannak viszont, akik aktívak és tele vannak energiával, mint annak idején mi is voltunk. Az ő életükben még a szervezeti cél a legfontosabb és nem valami más. Nem a túlélés, az életben tartás, a pénz, hanem az, ami miatt szerveződtek.  

Fefine: Ebben nagyon egyetértünk és ezért is ülünk most egy asztalnál a jövőbe tekintve. A Fefine az alulról szerveződő közösségeket pártolja saját céljainak mentén, aminek a fókuszában a nők, az édesanyák állnak és közvetve családjaik. Velünk az oldaladon mi az a jövőkép, amit látsz, mi az amiben mi tudunk együttműködni veletek? 

Pisch Norbert: Nagyon bizakodó vagyok, mert látom a szükségességét, ahogy azt a LISZI fenntartása kapcsán is mondtam. A Nők szerepe a kulcs a legtöbb dologhoz és a civil összefogás a szervezetek között.  Ami számomra fontos és ebben partnerre találhattam bennetek, hogy nem akartok elmenni a másik mellett, ahogy én sem. Nem az a cél, hogy barátokat eltaposva, családot háttérbe szorítva törjünk előre a célért, a fehérváriakért. Úgy érzem, együtt mindig könnyebb!