Egymásra licitáló anyukák

Orvosi rendelőben, tanácsadáson, játszótéren, közösségi portálon, a sétáló utcán,- mindenhol van egy másik kismama, aki biztos „betalál”.

Természetesen mindenkinek a saját gyermeke a legszebb, a legokosabb, a legügyesebb és ez így is van rendjén. A mindennapokban akaratlanul is összehasonlítjuk a gyermekeinket a másikéval,- és habár ez sem éppen szerencsés, de mi van akkor, amikor a kismamák egymást méregetik? 

Borzasztó! Emlékszem, már terhesen is azt nézegettük, kinek mekkora a hasa, -neki gömbölyűbb volt, neki feljebb-lejjebb, volt, akin nem is látszott, hogy gyermeket vár.

Aztán a csoda megérkeztével jöttek a születési súllyal, etetési szokásokkal kapcsolatos kérések. Valljuk be, az ember lánya nem biztos, hogy ezt mindenkivel szereti megosztani ezeket az intim dolgokat. Na én is közéjük tartozom! Viszont az ostrom alatt hamar rájöttem, hogy ha nem akarom, hogy másnap a romlott szalámiból adjon a pultos néni, akkor válaszolok a „Na szopizik?” - és hasonló kérdésekre.

Séta- idő. Az utcán tologatva a manót észrevettem, amit  a még pocakos-babakocsis pályafutásom előtt soha! Hiába a híresztelések a fogyatkozó gyerekszámokról, mást sem látni, mint szaladgáló pelenkásokat és babakocsikat, a babakocsi mögött pedig homlokra feltolt napszemüveges kismamákat! Bakker! Olyanok, mint Én! Csak egy dologban különbözünk, ő engem bámul, én meg őt! De miért?

A folyamat éget végig abban a pár másodpercben, míg elhaladunk egymás mellett:

Megnézi a babakocsit: talán a miénknek jobb a márkája, vagy pont az ellenkezője miatt becsmérel? Fenébe is, tényleg a másikat kellett volna megvenni. Annak nagyobb volt a kereke elől. Lehet, hogy azon agyal, hogy szegény gyerek rázkódik, pedig nem is! Megnéztük.

Aztán megnézi a gyereket, az én kis gyöngyszemem. Biztosan ő is aranyosnak tartja, hiszen mi más lenne? Vagy foltos ruhát adtam rá? Tényleg, az előbb bukizott egyet! A fenébe, én nem látom az Ő babáját, úgy be van csomagolva. De miért csomagolta így be ebben a nagy melegben csórit? Bezzeg az enyém, őt éri a levegő!

A legrosszabb viszont még hátra van: Én. Érzem, ahogy csontig hatol a tekintete: nézi, mennyire hoztam magam formába szülés után. Ha szabadidőben vagyok, az a baj, hogy elslaposodom a gyerek mellet, majd tuti megcsal a férjem. Ha csini vagyok, akkor meg minek csípem ki magam, hiszen ez csak egy séta a gyerekkel. Mi a jobb, ha a világ látja a táskás szemeim, vagy az, ha kicsit ma több az alapozó rajtam?

Továbbhaladva pedig csak a fent említett kérdések harsognak a fejemben, szüntelenül keresem a helyes válaszokat,- egészen a következő babakocsiig…